Harag – a fájdalomból születő

Legyél saját testsúlyod ura!

A harag fontos tényezője a modern ember életének, mert ahogyan mondta: „manapság az emberek többségének hamis képe van arról, mi is jelenti a boldogságot”. Beszélgetésünkben rávilágított arra, miben gyökerezik a harag, miként fordíthatjuk javunkra a belőle eredő energiát, valamint néhány kérdés erejéig kitértünk a boldog párkapcsolat titkára is.

Megrendelheted a képre kattintva!

Az emberek viselkedése mennyiben függ a haragtól, mennyiben befolyásolja ez az érzés a ma emberét?

Társadalmunk egy része tart ettől az érzéstől, másik része azonban nem. Az első csoportba tartozók inkább elfojtják haragjukat, a másik kategória embere azonban sokszor szabad folyást enged érzéseinek. A harag ezért nagyon fontos szerepet tölt be életünkben, hiszen minden percben találkozhatunk vele.

Korunk népbetegségének a stresszt tartják. Hogyan függ ez össze a haraggal?

Sok olyan ember van, aki állandóan dühös. Folyamatos feszültségben élünk, és ebben az állapotban érzéseink rendkívül könnyen lobbannak lángra, a nyomás pedig agresszivitásba fordul.

Riekje Boswijk-Hummel

Mondhatjuk azt, hogy korunk embere haraggal van telve, és ebből lelki problémái adódnak?

Manapság az emberek többségének hamis képe van arról, mi is jelenti a boldogságot. A probléma forrása tehát az, hogy sokan a talmi csillogás elérésére törekszenek, és ezért soha nem képesek kiteljesedni a valódi értékes célokban. Nem tölt el valódi boldogsággal egy nagyképernyős televízió, egy márkás autó, de a pénz sem, és a boldogság hiánya felett érzett kétségbeesésünkben agresszívvá, dühössé válunk. A boldogság pedig valójában a szív nyugalmával egyenlő.

Hogyan lehet a haragból keletkező energiát a javunkra fordítani?

Tudatosítani kell magunkban, hogy mérgesek vagyunk. Nem szabad eldobnunk magunktól haragunkat, hanem le kell merülnünk a düh felszíne alá, és meg kell éreznünk, mi áll a bennünk lezajló folyamat mögött. Ezután egyfajta bánatot, csalódottságot érzünk, de később már könnyebben átgondolhatjuk, mit kell tennünk. Ekkor cselekedeteinket már kevésbé irányítja a korábban érzett harag, sokkal nyugodtabban értékeljük át céljainkat.

Freud elmélete szerint érzéseink elfojtása különféle lelki problémákhoz vezethet. Ezzel szemben Ön azt írja könyvében, hogy a harag kinyilvánítását nem tartja megoldásnak. Hogyan oldhatjuk fel ezt az ellentmondást?

Ebben az esetben a harag két különböző rétegéről van szó. Freud arról beszélt, ami a testnek és magának az embernek egészséges, hasznos. Én azt próbálom feltárni, hogy a gyakorlatban milyen módon szüntethetjük meg dühünket. Véleményem szerint semmit nem teszünk a probléma ellen, amikor haragszunk, kiabálunk, hibáztatjuk a körülöttünk élőket. Talán nem érezzük magunkat mérgesnek, de a másikat mégis megbántjuk – így a probléma még rosszabb, mint amilyen kezdetben volt. Ráadásul ha fizikailag le is vezetjük a feszültséget, de az álláspontunkat nem változtatjuk meg a másik személyt illetően, szívünkben tovább él majd a harag.

Mi a fő tanulsága, üzenete a Harag című könyvének?

Ne tagadjuk meg haragunkat, hanem legyünk képesek ezt az érzést arra utaló jelként felfogni, hogy valami rossz történik velünk. Vegyük észre fájdalmunkat, és derítsük ki, miben gyökerezik. Ez az átgondolás eredményezheti azt, hogy helyt adunk a haragunknak, de éppúgy be is láthatjuk, ezúttal nem nekünk volt igazunk.

Harag című könyvének előszavában említi, hogy néhány évvel ezelőtt a buddhizmus felé fordult. Mikor találkozott e vallással?

Nagyjából húsz éve ismerkedtem meg a buddhista életszemlélettel. Úgy érzem, hogy a legközelebbi kapcsolatban e gondolkodásmóddal állok, mégsem állítanám, hogy teljes egészében a vallás követőjévé váltam.

A buddhista életfilozófia hogyan hat a mindennapjaira és milyen módon jelenik meg pácienseihez való viszonyában?

Az évek során megtanultam, hogyan forduljunk magunk felé és érjük el belső békénket. Így teljesen más nézőpontból szemlélhetjük a minket körülvevő világot. A buddhista életfelfogásban az a leglényegesebb cél, hogy nyugodt maradjon az elménk, legyen szó haragról, bánatról, vagy bármely más érzésről.
Bár én rendkívül fontos üzenetet látok e vallás tanításában, vannak emberek, akik nem feltétlenül készek olyan lelki gyógymódokra, amelyek teljes átalakulást kívánnak. Ők most még csupán gondolkoznak, és alapvető feladatuk megtanulni érezni. Amikor ez megvalósul, akkor lesznek képesek alászállni, és elérni belső békéjüket.

Hány kötetet jelentetett meg az emberi érzésekről, viselkedésről? Hogyan választotta témáit?

Sosem ültem úgy az asztalhoz, hogy erről és erről fogok írni. A témákat életem szolgáltatta. Első kötetem, A párkapcsolat forradalma férjemmel való kapcsolatom alapján készült el. Második művem a modern gyermekről szól, akkor jelent meg, amikor édesanya lettem. A harmadik könyvemben a vitákról írok – ebben az időben saját gyermekeimmel is sokat veszekedtem. A negyedik a szívről szól, mert úgy véltem, sok veszekedésen és problémán vagyok túl, most már szeretetről kell írnom. Később pedig praxisomból kifolyólag sokszor találkoztam gyászoló emberekkel, ezért úgy gondoltam, érdemes kiadnom egy kötetet erről az érzésről is.

Mi a célja a könyvekkel? Segíteni az embereken vagy csupán kiírni magából gondolatait?

Úgy vélem, mindkettő. Sikert akkor érek el, ha írásaim alapján tágul az olvasók látóköre érzéseik természetét illetően. Térképet szeretnék adni az érzelmekhez, mert nagyon sokan elvesznek bennük. Ezek az emberek telve vannak haraggal, bánattal, és fogalmuk sincs róla, hol a helyük a világban.
Az érzelmek pedig valójában logikusak. A harag például fájdalomból születik. Amikor fájdalmat érzünk, ezt visszavezethetjük szükségleteinkre, és már nem leszünk dühösek. Ha az emberek tisztában vannak ezzel, akkor nem vesztik el a fejüket, hanem tudatosan értékelik a lelkiállapotukat. Tehát szélesebben kell látnunk, milyen folyamatok zajlanak lelkünk mélyén, hogy felülkerekedjünk érzéseinken.

A párkapcsolat forradalma című könyvében hasonló tanulságot lehet leszűrni, mint a Haragból: vizsgáljuk meg érzéseinket, és tanuljuk meg kezelni őket. Mit gondol, manapság miért romlik meg ennyi kapcsolat, egyáltalán megfigyelhető-e erre vonatkozó tendencia?

Sajnos valóban egyre többen válnak el. Az emberek inkább elhagyják egymást, mint hogy megváltoztassák a magukban őrizgetett hamis képet arról, hogy mit adhat egy párkapcsolat. Boldogságot, mindenkori napsütést képzelnek el, pedig ez koránt sincs így. Egy kapcsolatért folyamatosan harcolni kell, mind önmagunkkal, mind a külvilággal. Az emberekben akár a boldogságról, úgy a szeretetről is többnyire hibás elképzelések élnek. Mivel nem érik el az elképzelt idilli állapotot, másik párt választanak.

Nap mint nap jelennek meg különféle írások a szerelemről, elfogadásról, egyáltalán a társas együttélésről. Miért van ekkora szüksége az embereknek arra, hogy „könyvből tanuljanak szeretni”?

Az emberek nem élhetnek annyit, hogy biztosan megtanulják érzéseik természetét. A leírt szó segítő kezet nyújthat, azonban látnunk kell, hogy ismereteinket igazán tapasztalatainkból meríthetjük. Ezen túlmenően meg kell értenünk, hogy nem elég beszélni a problémákról, hanem érezni kell, milyen folyamat zajlik bennünk. Egyedül az segíthet, ha megértjük belső énünk működését.

Mi a fő tanulsága, üzenete A párkapcsolat forradalma című könyvének?

Ne váljunk el a társunktól saját szokásaink védelme érdekében. Ne hibáztassuk partnerünket, hanem szálljunk magunkba, és értsük meg viselkedésünk mozgatórugóit. Ugyanis ha el is hagyjuk párunkat, de életszemléletünkön nem változtatunk, akkor a következő kapcsolatunk is tönkremegy majd. Ezekben a helyzetekben valójában saját magunktól kell elválnunk, és ha ezt megtesszük, mélyebben és odaadóbban tudjuk majd szeretni azt, akit társunknak választottunk.