 |
11 női praktika, amit gyakran bevetünk a pasik ellen |
Irigykedünk
Soha nem fogjuk bevallani, hogy mikor és mire vagy kire vagyunk irigyek, de annyit elismerhetünk, hogy előfordul, még akkor is, ha minden erőnkkel küzdünk ez ellen az alantas érzés ellen, ami megakadályozza, hogy mindig a helyzet magaslatán legyünk.
Versengünk
Főleg egymással, de azért a férfiakkal is. Az csak természetes, amikor azt próbáljuk meg összehasonlítani, hogy kinek jobb a haja vagy a sminkje, esetleg az autója vagy a retikülje, amikor azonban kilóra próbáljuk értékelni egymás pasiját és úgy kihozni az eredményt, hogy a miénk jobb, akkor jobb, ha nagyon elszégyelljük magunkat, és bevonulunk a sarokba elmélkedni, amíg el nem múlnak az ilyesféle ingerenciáink.
Utánzunk
Az utánzás azt mutatja, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni a változó körülményekhez, és nem szégyelljük, ha valami újat tanulunk. Ugyanakkor arról is árulkodhat, hogy fantáziátlanok és bizonytalanok vagyunk. Ugyan miért ne dönthetnénk el egyedül, hogy milyen telefont veszünk vagy milyenre fessük a hajunkat?
Vetítünk
Néha nem tudjuk, mi lehet a helyes mértéke a problémáink megosztásának. A világ minden pénzéért nem vallanánk be, ha valami nincs rendben, inkább a végsőkig tartjuk magunkat, aztán csodálkozunk, ha a barátaink nem értik, hogy egyszer csak miért telefonálunk zokogva az éjszaka közepén, amiért eltörtünk egy poharat.
Bosszút állunk
Hát, naná. Büszkélkedni ugyan nem fogunk vele, sőt a bosszú örömét teljesen magunkban élvezzük, mert elfogadható, racionális indokot nem tudunk felhozni a csínytevésekre. A reváns lehetősége sosem évül el.
Halogatunk
Lustaságunkat azzal magyarázzuk, hogy csakis nyomás alatt tudunk dolgozni, ami persze nem igaz, csak hát a nyomás az egyetlen dolog, ami ellene dolgozik a heverészési kényszerünknek. Néha azért elhatározzuk, hogy egyenesbe hozzuk a napirendünket, de ilyenkor nem szólunk róla senkinek, mert a lelkünk mélyén tudjuk, hogy úgysem sikerül.
Hűtlenkedünk
Gondolatban, szóban vagy tettben: kacsintgatunk jobbra-balra. Mentség többnyire nincs, aki elbukik, arra lelkiismeret-furdalás, aki pedig azért hűtlen, mert nem tud lezárni egy kapcsolatot, mielőtt nincs új pasija, arra jó esetben szánalom, rossz esetben megvetés vár.
Becsapjuk magunkat
Hát hogyne!… Persze hogy azért nem hívott az a marhajó pasi a randi után, mert lemerült a telefonja, sőt az is lehet, hogy csak fél tőlünk. (Ez mit is kíván jelenteni?) Ugyan már: ha a telefon nem csörög, ha nem lohol a nyakunkban, akkor nincs oda értünk, és kész. Naná, hogy ez ránk nem vonatkozik.
Kicsinyeskedünk
Az esetek többségében nagylelkűek vagyunk, de amikor a hatodik pár cipőnket rúgja le a kissé csámpás barátnőnk, akkor előtör belőlünk a svábság. Barátság ide-vagy oda, mindent kitalálunk, hogy megvédjük az utolsó stilettónkat a barbár lábaktól.
Következetlenek vagyunk
Kitaláljuk, elhatározzuk, elkötelezzük magunkat a döntésünk mellett. Majd egy aprócska impulzusra, ami racionalizálhatóvá teszi a visszalépést, mindent lehúzunk a WC-n. Sőt még azt is megengedjük magunknak, hogy ezt pusztán női szeszélyként könyveljük el akkor is, ha ordít róla, hogy egyszerűen csak gyengeség.
Csak tervezgetünk
Mi majd írunk egy nagyregényt, elvégezzük az orvosi egyetemet, végül pedig kivándorlunk Afrikába. Ilyenek a mi nagy terveink, melyeket sokszor olyannyira komolyan veszünk, hogy vadul keresgéljük a repülőjegyet az Északi-sarkra, vagy beadjuk a jelentkezésünket az orvosira, de amikor valóban cselekedni kéne, akkor az is pont megfelel kifogásnak, hogy aznap éppen fáj a hajunk.
