 |
11 hiba, amit gyakran elkövetünk tíz év után a párkapcsolatban |
Mucus
Mucusnak a titkárnőket, illetve a kecskeméti nagynéniket szokták hívni, nem pedig minket. Ahhoz, hogy ezen ne sértődjünk meg, legalább húsz éve ismernünk kell a másik felet.
Angyalkám
Ha nem vagyunk kórházi ápolónők, akkor ezt nem szeretnénk hallani, ugyanis úgysem fogunk tudni megfelelni a mércének, amit a becenév felállít. Most komolyan: tetováltassunk szárnyakat a hátunkra, vagy mi?
Hercegnő
A megnevezés kedves, de ne feledjük, hogy a hercegnőzés a kapcsolat elejét leszámítva azon gúnyolódik, hogy mennyire el vagyunk szállva magunktól. Azért is különösen kínos, mert a Halálkeringő című, méltán megbukott filmalkotásban Kern András végig így szólítja Dobó Katát.
Szépség
Na ne. Az, hogy „szépség”, pontosan annyit jelent, hogy „megdugnálak”. Ez nem becézés, ez felhívás. Egy férfi, aki odavan egy nőért, soha, de soha nem fogja „szépségnek” hívni.
Nyuszómuszó
Nagyon népszerű, mindazonáltal vállalhatatlanul fantáziátlan becenév ez. Az ilyen modoros dumákat nem szívleljük, ráadásul fogalmunk sincs, hogy mi lehet az a „muszó”. Mi nem vagyunk „muszók”, akármi is legyen az.
Cica, Cicuskám
Ennek a becenévnek a kitalálásához bőven elég egy 70-es IQ is. Azoktól a pasiktól, akik így hívnak minket, maximum virágot, dvd-zést és misszionárius pózt várhatunk. Arról nem is beszélve, hogy a cica, azaz macska, nagyon édes egy élőlény, azonban olyan bamba tud lenni, hogy az már fáj. Nem azonosulunk vele.
Bébi, Baba
Végtelenül boldogok vagyunk, hogy felnőttünk és már nem kell azt csinálni, amit mások mondanak. Olyat, hogy bébi vagy baba, mindig csak az olyan férfiaktól hallunk, akik szeretnék gondolni, hogy nélkülük meg vagyunk lőve. Bár egy év után már minden pasi ezt mondja, és akkor már nem is baj.
Édesem, Kedvesem
Az „-em”-re végződő becenevekben az a felettébb bosszantó, hogy azt feltételezik, hogy mi csak annak vagyunk édesek és kedvesek, aki becéz minket. Kikérjük magunknak, hogy kisajátítsanak minket. Ráadásul übernyál.
Csillagvirág
A nyolcvanas évek szappanoperáiból ránk maradt, vidékies becézés. Alapvetően kedves lenne, ha nem lenne irritált és lenéző felhangja: „csilllagvirá-á-ág, te tényleg nem tudsz úgy kivenni egy bögrét a szekrényből, hogy ne boruljon rád az egész miskulancia?”
Dagi, Pufi, Szöcske, Sáska
A testalkatra kitalált becenevek teljesen jól is működhetnek; feltéve, hogy a becézett elégedett a sáskalábaival vagy a pufi kis hasával. Sajnos azonban a legtöbb nő nem szeret folyamatosan szembesülni a hibáival. Ez olyan, mintha egy kis péniszű férfit kukisnak neveznénk. Biztosan nem díjazná.
Kicsim
A „kicsim” lehet nagyon jó is; de csak ha éppen eltörtük a karunkat, kirúgtak a munkahelyünkről, vagy valami egyéb drámát kell elviselnünk. Ilyenkor jó, ha van valaki, akihez képest mi lehetünk a „kicsik”, egyébként pedig nem szeretjük a kicsimet. Pláne ha 170 centi és 45 kiló fölött vagyunk. Az ugyanis nem kicsi.
