 |
Olvass tovább! Soma: Fogantatásom megélése és döntéseim |
A felnőtt létállapot ezt a csodálatos öngyógyító képességet maximálisan igyekszik kinevelni belőlünk. A társadalom – hogy minél könnyebben lehessen minket manipulálni – próbál belőlünk minél szabályosabb pléhpolgárokat nevelni, akik őrültnek nézik azokat, akik tánccal hívják magukhoz az esőt, ők viszont dudálással akarják megszüntetni a forgalmi dugót.
Mint minden gyermeknek, természetesen nekem is több szokásom, sajátosságom volt, az egyik ilyen meghatározó cselekvésem volt a családi műsorszolgáltatás. Már 4-5 évesen elkezdtem, és még idén februárban (anyukám 70. születésnapjára) is állítottam össze műsort a családtagjaimmal, a családtagjaimnak. Karácsony, név- és szülinap, anyák napja stb… a kis Gyöngyike azonnal írta a forgatókönyvet. Bevontam a testvéreimet és néha a szomszéd gyerekeket is (erősen önérdek-érvényesítő voltam már akkor is), és a műsorokon keresztül egy nagyon finom és összetett nyelven (nevezzük úgy: művészet) üzentem a szüleimnek, illetve ajándékoztam meg őket magammal, magunkkal, magukkal.
Azt viszont soha nem gondoltam, hogy ezzel a „családi műsorszolgáltató” képességemmel más család életébe is belépek majd. Két igen közeli barátnőm (Daniela és Zuleika), félig mexikói, félig magyar lányok (amikor a chili találkozik a bogyiszlói paprikával…) az apjuk emlékére készít műsort, aki pár éve halt meg, és ma is Mexikó egyik neves kortárs költő-írója (Jorge Hernandez Campos). Ők így állítanak tiszteletet apjuk emlékére, és búcsúznak tőle. Belegondoltam abba, hogy ez mennyire szép, és mennyire egészséges! És hogy igen, ezt én is meg fogom csinálni (persze csak a családtagoknak), ha elmennek a szüleink. (Nemcsak életükben, de utána is kapják a műsort…) És miért? Mert a játék és a művészet a lélek nyelve és gyógyírja. Mindannyian ezzel a képességgel születünk, nem kiirtani, hanem megtartani kellene ezt! Most, ha valaki azt mondaná: a kreativitással, szabad alkotói szárnyalással segítem magam a gyászmunkában, akkor vagy hülyének, vagy művésznek, de legalább ELVONT-nak néznék. Pedig mennyire helyénvaló! Pszichológiailag totálisan alátámasztható.
Emellett végtelenül izgalmas önismereti játék is: mire inspirál, motivál, ihlet az apám, anyám? Mit hoz ki belőlem? Hiszen az egyik felem az apám, a másik az anyám… (És én hiszem azt, amit Hellinger tanít: aki nem tiszteli a szüleit, senkit nem fog igazán tisztelni.) Daniela Hernandez Faith barátnőm táncelőadásának négy fő jelenete lesz, melyeknek címei: a Hatalom, a Szerelem, az Alkotás és a Megismerés. Meg-is-mer-ésben pedig csak annak van része, aki mer.
(A táncelőadás a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) a 2011. Nemzetközi Irodalmi Fesztivál keretének záró programjaként lesz látható 2011. május 14-én, 19 órakor.)
