Egy kiló rizs, vízhordóedény vastag kötéllel, selyemszári, dóti, meleg kardigán, egy pár cipő és zokni. Hajnal óta nagyjából ez a harmincadik táska, amibe sikerül szigorúan megadott elrendezés alapján belevarázsolni mindazt, amit egy-egy család adományként kap. Lassan reggel nyolc óra lesz, a hajnali csípős pára eltűnőben, melegen kezd sütni nap, a jóga asrám előtti utcán pedig már gyülekeznek a helyiek.
Kezdődik az egyik legszentebb ősi tantrikus szertartás, a női energiákat is megmozgató Sat Chandi Mahajagja harmadik napja. Ma is ezrek jönnek a környező falvakból, hogy átvegyék az önkéntesek által összeállított ajándékcsomagokat és tisztelegjenek a guruk előtt. „Szolgálat, szeretet és adás” – ez volt a mantrája az asrám és az itt gyakorolható jógairányzat alapítójának, Swami Satyanandának.
A helyszín az egyik legszegényebb indiai állam, Jharkhand Rikhia nevű faluja, 24 órányi vonatútra Delhitől. Azt mesélik, húsz évvel ezelőtt itt csak egy pusztaság volt, úthálózat, áram és egészséges ivóvíz nélkül. A gyerekek – ruha híján – meztelenül játszottak a porban. Most már többségük tanul, adományt és más segítséget ugyanis csak az a család kaphat az asrámtól, ahol iskolába járnak a gyerekek. De nem csak ilyen szempontból fordult nagyot a világ Rikhiával…
1970-es évek, egy repülőgép fedélzetén. Fiatal csinos stewardess szolgálja fel a chait, a fűszeres indiai tejes teát az utasoknak, akik között ott ül Swami Satyananda is. A találkozás teljesen megváltoztatja a kisgyermek kora óta jólétben élő, jó iskolákba járó légiutas-kísérő életét. 22 évesen úgy dönt, lemond a világi javakról, mindenét eladja, és beköltözik az asrámba. Innentől kezdve minden percét Swami Satyanandával tölti, beutazza vele a világ szinte minden országát, hogy minél több emberrel megismertessék a Satyananda jóga módszerét, amely egyszerre tradicionális, de mégis megfelelő a modern kor embere számára.
Az egykori stewardess ma Swami Satsangi, egyike a nagyon kevés hiteles női guruknak. Ő a Satyananda jógarendszer egyik vezetője, húsz évvel ezelőtt mestere látomása nyomán ő találta meg Rikhiát, ahová ma már vallástól, kulturális háttértől függetlenül a világ szinte minden országából érkeznek a hívek és keresők. Swami Satsangi hozta létre és működteti azokat a jótékonysági szervezeteket, amelyeken keresztül naponta kétezer gyermek jut meleg ételhez, a környék 160 falujának több mint 30 ezer családja pedig rendszeres szociális és gazdasági segítséghez. A ma 58 éves, de valójában kortalannak tűnő Swami Satsangi megtalálta a maga útját, azt, hogy az ő női energiái hogyan teljesedjenek ki. Árad belőle a nyugalom és a belső harmónia, előadásai során tízezrek találnak rá a fejlődés felé vezető útra. Két éve kapta gurujától azt a feladatot, hogy utazza be a világot, és vigye el tudását minél több ember számára. E misszió keretében érkezik júniusban Magyarországra.
Bizonytalanság, kishitűség, felesleges félelmek… A tűz körül ülve, egy mantrát ismételgetve a tűzbe dobhatjuk azokat a negatív dolgokat, amelyek akadályoznak a fejlődésben, a kiteljesedésben. Ez a havan, a tisztító ősi tantrikus tűzszertartás. Egy ilyen különleges spirituális élményt kínáló rítussal nyitja meg Swami Satsangi hivatalosan is az első magyarországi jóga asrámot, a Magyar Jóga Társulás Oktatási és Kulturális Központot, Szóládon. A második napon pedig egy olyan meditációt tanít, ami segít lecsendesíteni az elmét, felfedezni a bennünk rejlő képességeket, megtalálni a belső harmóniát, és így elindulni egy új irányba, a változás felé. Hiszen a guru szó jelentése nem más, mint a sötétség eloszlatója. Az ősi gyakorlatok pedig olyan szinteken hatnak, ahová az intellektus és más módszerek nem jutnak el.
