A kutatások szerint a nők kétszer hajlamosabbak a depresszióra, mint a férfiak. De miért vagyunk olyan igazságtalanok magunkhoz? Talán a legnagyobb probléma az, hogy túl nagy nyomást helyezünk saját magunkra, mert olyan tökéletességre törekszünk, amelynek elérése szinte lehetetlen.
Sokan vagyunk, akik annak ellenére, hogy szép családdal, jó állással rendelkezünk, igyekszünk odaadó anyák és feleségek, lelkes munkaerők lenni, mégsem vagyunk elégedettek önmagunkkal. Pedig mások irigyelnek minket azért, amink van, és azért, ahogy élünk. Mi pedig úgy érezzük, teljesen reménytelen esetek vagyunk, lusták, “nem elég jó”-k, akik sosem tesznek eleget a családjukért, a barátaikért vagy a nagyobb közösségért.
A szakemberek szerint a nők általában kedvesebbek, gondoskodóbbak és empatikusabbak másokkal, mint a férfiak. Ugyanakkor sokkal szigorúbbak és kritikusabbak önmagukkal. A szélesebb kultúra sajnos olyan üzeneteket közvetít, amely egyértelművé teszi számunkra azt, hogy más emberek sokkal fontosabbak nálunk. Nagylelkűnek és megbocsátónak kell lennünk másokkal, ugyanakkor büntetni kell saját magunkat, ha valamit nem jól csinálunk. Vagyis csak adunk és adunk, aztán úgy gondoljuk, mégsem adunk eleget. Végül magunkba zuhanunk és depresszióba esünk.
A kutatások szerint a nők kétszer hajlamosabbak a depresszióra, mint a férfiak. De miért vagyunk olyan igazságtalanok magunkhoz? Talán a legnagyobb probléma az, hogy túl nagy nyomást helyezünk saját magunkra, mert olyan tökéletességre törekszünk, amelynek elérése szinte lehetetlen.
Az óriási versenyben, amelyet a jelenkor kultúrája támaszt a nőkkel szemben, túl különlegesnek kell lennünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Az önértékelésünk, mint a jojó, fel-le ingadozik az aktuális sikerélmény vagy kudarc hatására. Egészen magasra repülünk, amikor elismernek, aztán hirtelen a béka segge alá kerülünk, ha nem vesznek figyelembe, elutasítanak vagy kritizálnak.
Az örökös önbírálat azonban nem vezet semmire, a folyamatos önkritika eredménye pedig depresszió, amiből sokkal nehezebb kivergődni. De mi a megoldás? A szakemberek szerint meg kell tanulnunk megértőnek lenni saját magunkkal, hiszen mi is csak emberek vagyunk és hibázhatunk. Tudományos kutatások évtizedek megfigyelései alapján bizonyították, hogy azok a nők, akik megértőek magukkal, kevésbé hajlamosak a depresszióra, kevésbé idegesek és stresszesek. Sőt, sokkal boldogabbak, magabiztosabbak, elégedettebbek az életükkel azok, akik nem viszik túlzásba az önkritikát. A kutatások szerint azoknál a nőknél, akik megértőek önmagukkal, csökken a kortizolszint és oxitocin termelődik, a jóérzés-hormon, amely segít abban, hogy érzelmi biztonságban legyünk.
Vigyázat! Az önmegértés nem azonos az önsajnálattal. Nem arról van szó, hogy nem kell dolgozni vagy felelősséget vállalni. Törődést és támogatást jelent, mint ahogy egy anya odafigyel a gyerekére, hogy az egészségesen egyen, rendesen tanuljon. Gondoskodik róla. Valahogy így kellene saját magunkkal is.
