1. Több ok volt az optimizmusra
Anélkül a tudat nélkül élni, hogy van olyan, hogy „világháború”, sokkal jobb lehetett, mint vele – az esetleges későbbi tapasztalatról nem beszélve.
2. Jó volt, ha rossz volt a szex
Elég nagy rajtunk a külső és belső nyomás arra vonatkozólag, hogy egyrészt élvezzük a szexet, másrészt „legyünk jók az ágyban”. Milyen jó lehetett úgy lefeküdni a kedves férjjel, hogy nem dőlt a kardjába attól, ha egyszer nem volt orgazmusa a feleségnek.
3. 45 évesen már tekintélyes kora volt az embernek
Száz évvel ezelőtt teljesítménynek számított, ha valaki megérte a középkort, és már önmagában ezért kijárt a tisztelet. Igaz, hogy nőként ehhez utódokat is kellett produkálni, de ugye azt sem nehezítették meg olyan kérdések, hogy van-e olyan, hogy ideális férfi vagy nincs.
4. Majdnem mindenki hitt
Ha valaki meghalt, kisebb volt a szomorúság, hiszen Európában általánosan elterjedt dogma volt, hogy a halottak a túlvilágon várják szeretteiket.
5. Nem kellett önmegvalósítani
Száz évvel ezelőtt sem más nem várta a nőktől, hogy megváltsák a világot vagy eljárjanak rúdtánc- vagy jógaórákra, sem a nők maguk nem hitték, hogy ilyesmikkel kéne foglalkozniuk. Aki férjhez ment és szült, utána többet már nem kellett, hogy megkérdőjelezze, nem rontotta-e el az életét.
6. A fenék senki életében nem játszott központi szerepet
Az nem ártott, ha az ember lányának vékony volt a bokája, de ugyan ki nézegette volna a tükörben 1910-ben, hogy elég kerek, elég nagy, vagy elég kicsi-e a feneke? Egyrészt nem látta senki, másrészt egy átlagos férfi életében nem látott több millió internetes feneket, úgyhogy örülhetett, ha egyáltalán volt összehasonlítási alapja.
7. Az ember tudta, hogy mit eszik, és nem volt allergiás
Lehet, hogy az emberek régen nem tudták, mi az a sushi, illetve nem vehettek kínai, thai, görög vagy bármilyen kaját, cserébe viszont tudták, hogy a tányérjukon melyik csirke hallgat bőszen, a kotkodácsolós vagy a rikácsolós, és azzal a tudattal fogyaszthatták el a szerencsétlent, hogy nem egy emeletes ketrecben élte le az életét.
8. Könnyebb volt műveltnek lenni
Száz éve egy nőnek elég volt, ha tudott zongorázni, franciául és németül beszélni, illetve olvasott klasszikus irodalmat. Ezzel ma a fenekünket törölhetjük ki csak, ha máshoz nem értünk.
9. A belmagasság nem nyomta szét a fejcsakrát
Félretéve a csakrákat, melyek vagy léteznek, vagy nem, az biztos, hogy alacsony belmagasságú épületben tartózkodni rossz érzés, nekünk pedig nincs más választásunk, minthogy régi házakba költöznünk, ha nem bírjuk a nyomást felülről.
10. Nem feltétlenül tudták, miben halnak meg
Van, akit megvisel, hogy az életének a végén sorsdöntő dolgokban kell határoznia: legyen-e műtét vagy sem, akar-e életmentő kezelést. Az ember egyszer csak meghalt, és kész, legalább ezért nem kellett felelősséget vállalni.
11. Minden tovább tartott
Mivel most szinte minden szinte azonnal elérhető, sokszor nem tudjuk, hogy mitől lenne nekünk jó. Amikor még várni kellett valamire, akkor legalább a várakozás ideje alatt lehetett az embernek oka azt gondolni, hogy valami jó következik.
