Hogyan neveljük önállóságra a kamaszt?

Nyilván ahány tinédzser, annyiféle. És ahány család, annyiféle. De azt azért elmondhatjuk, némi ellentmondás mindenhol akad a kamaszok testi-szellemi adottságai és az általuk végzett házimunka között. Főleg akkor, ha a szülők későn eszmélnek. Nem sok az esély a gördülékeny együttműködésre, ha csak akkor vesszük észre, hogy jé, már feléri a mosogatót, amikor elmúlt 14 éves. De akkor is komoly feszültségekre számíthatunk, ha egyik napról a másikra annyi házimunkát zúdítunk a nyakába, amennyi nekünk is komoly kihívást jelentene.

Csak fokozatosan!
Emlékszem, milyen fárasztó volt úgy dolgozni, hogy a totyogó gyerekem folyton keresztbe tett. Egyszer a kétéves lányom – anyukáját utánozva – összemaszatolta az elcsaklizott törlőrongyommal az összes frissen tisztított erkélyablakot, amíg én a másik szobában a tetőablakokkal bajlódtam. Persze, a kicsit minél hamarabb be kell vonni a házimunkába, de ehhez rettentő sok türelem kell. Ha két-három kiskorú is beszáll a munkalassító akcióba, anya legyen a talpán, aki elmagyarázgatja nekik a zoknipárosítás tudományát. Pedig az ilyen „segítésből” nőnek ki az első önálló munkák, mint például az asztalterítés vagy a rendrakás. Következetességre van szükség hozzá. De kinek van szíve az edzésről este fáradtan hazaeső tízévesnek azt mondani, a szemetet még vidd ki! „A kétéves, aki éppen autonómiáját gyakorolva élvezi, hogy önállóan el tud végezni dolgokat, szívesen segít a szülőnek a házimunkában is – mondja Lukics Kiss Ildikó klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus. – Ezek a szokások idővel beépülnek az életébe, és jó eséllyel serdülőkorban is kevesebb vita tárgyát képezik majd az otthoni feladatok. Aki így nevelkedik, felnőttként önállóbb és felelősségteljesebb lesz. Abban az esetben viszont, ha a szülő mindent megcsinál helyette, kamaszkorban nem igazán jogos elvárás, hogy hirtelen legyen önálló, tartson rendet maga körül.”

Táblázat, fizetség
Ha több gyerek van a háznál, még nehezebb a szülők dolga, hiszen a kamaszok híres igazságérzete egy pillanat alatt romba döntheti az eredeti terveket. Mert az ugye nem fordulhat elő, hogy egyikük akár csak egy méterrel is többet takarítson, mint a másik. A többgyerekes családok közül sokan próbálkoznak igazságos rendszer bevezetésével, amelynek fenntartása hasonló erőfeszítéseket igényel, mint ha a szülők maguk csinálnák meg az adott munkát pár perc alatt. „A gyerekek még picik voltak, amikor megpróbáltunk mindenféle rendszert és táblázatot bevezetni, de mind kudarcba fulladt – mondja Judit, aki öt kamaszt nevel. – Többnyire azért, mert mindenki azt tudta legjobban, hogy mi lenne a másik feladata. Ha például beteg lett egy gyerek, és az ő munkái elvégzésére a testvérét kértem meg, akkor ő tüntetőleg megnézte a kiírást, és jelezte: ez nem sportszerű. Így idővel feladtuk a házimunkák ilyen jellegű beosztását. Az is igaz viszont, hogy amikor elutazunk, az itthon maradó gyerekek szép tisztasággal és renddel fogadnak bennünket. Persze nem tudom, hogy ilyenkor a buli nyomait próbálják-e nagytakarítással eltüntetni, vagy minket szeretnének meglepni. De ez jelzi, hogy képesek a házimunkára, csak a hétköznapokban mindig ott van anya, aki úgyis megcsinálja.” Egészen más megközelítés, ha a gyerek jutalmat, bért kap a munkájáért. Sok családnál beválik, kérdés csupán az, hogy mekkora az ilyen munka erkölcsi értéke. Mert az lenne a legszebb, ha önként végeznék el a házimunkát, belátva, hogy nekik sem csak az almás pitéből kell kivenniük a részüket. „A 14 és 16 éves gyerekeim mindenre hajlandók, ha cserébe megengedem, hogy a számítógép előtt üljenek – ecseteli Ildi. – Vannak kötelező házimunkák, mint az asztal leszedése vagy a mosogatógép kipakolása, melyeket ellenszolgáltatás nélkül meg kell csinálniuk. Ám emellett vannak olyan teendők is, amikért „gépidő” jár, mint az alsó szint kiporszívózása, felmosása vagy a vásárlás.”

Az én váram!
A „mit” és a „hogyan” kérdésről már beszéltünk. De a „hol” a gyerek szemével talán még fontosabb. A kamasz birodalma ugyanis szent és sérthetetlen. Ha ebben a korban kezdenénk hozzá, hogy megértessük vele, miért szükséges rendet és tisztaságot tartani, lehet, hogy elkéstünk. Ám az se megoldás, hogy bejárunk a szobájába takarítani az ő engedélye nélkül, hiszen a kamasznak fontos, hogy ne sértsék meg a határait. „A serdülő legfőbb feladata az identitás kialakítása, ennek részeként a szülőkről való leválás, és így a személyes határok meghúzása is – mondja szakértőnk, Lukics Kis Ildikó. – Ezt jeleníti meg szimbolikusan például a gyakran csatatérre emlékeztető szobájuk. Ezért élik meg oly nehezen és tekintik határsértésnek az engedély nélküli bejárkálást oda, vagy a cuccaik közti rendrakást. És tulajdonképpen jogosan. Hiszen ahogy a serdülő feladata az önállósodás, úgy a szülőé ennek a folyamatnak a támogatása. A kamasz intim terét tiszteletben kell tartani. A legszerencsésebb, ha serdülőkorra már kialakul egyfajta szokásrendszer: mindenki tudja, kinek mi a feladata, ki miért felelős. Így a viták egy része elkerülhető. Természetesen szülőként jogosan tesszük, ha időnként figyelmeztetjük tinédzser gyerekünket, hogy tegyen rendet. De fontos, hogy mi ne csináljuk meg helyette, és ha – többszöri kérés után – ezt végül megteszi, azt ismerjük el, és ne kritizáljuk az elvégzett munka minőségét.”

Magától rakjon rendet?
Az érettség mércéje lehet, hogy a gyerek magától megcsinálja-e a házimunkákat. Néhány ismerős osztályfőnök bevonásával több mint 100 kamaszt kérdeztem meg arról, milyen mértékben vesznek részt az otthoni teendőkben. Az eredmények nagyon változatos képet mutattak, ám az egyértelmű, hogy a „mindig, magamtól” rubrikába került a legkevesebb x, oda, hogy „időnként”, már több, és a „kérésre” rubrika került tele x-szel. A legtöbb tini akkor végez el magától valamit, ha az közvetlenül érinti őt. „Elpakolok magam után, ha ettem.” „Áthúzom az ágyneműmet.” „Vásárolok magamnak, ha szükségem van valamire.” Ha ezek a kérdések az egész családra vonatkoznak, már átkerülnek a „nem az én dolgom” vagy „kérésre megcsinálom” kategóriába. „Serdülőkorban a függetlenedés-leválás folyamatával párhuzamosan előtérbe kerülnek a társak, a kortárscsoportok és az új érdeklődési körök, hobbik. Természetes, hogy a kamasz igyekszik kibújni a család mindennapos szabályrendszere és a szülői ellenőrzés alól. És gyakran bírálja, elutasítja a szülői értékeket. Ezért kevéssé várható el tőle, hogy a családon belüli teendők foglalkoztassák, hogy magától elvégezze a házimunkát” – világít rá a kérdésre a szakember.

MIT TEHETSZ, hogy mégis segítsen?

• Konkrétan határozd meg, mire kéred!
• Jelezd, hogy pontosan mennyi idő alatt tudja megcsinálni a feladatot, vagyis mennyi időre kell abbahagynia a világmegváltást / számítógépes játékot/csevegést a barátokkal.
• Ne várd el, hogy magától megcsinálja, amit egyszer megtett! Vagy jelölj ki számára egy-egy állandó feladatot, vagy minden alkalommal kérd meg rá!
• Ha nem olyan az eredmény, amilyet vártál, mondd meg neki, hogyan szeretnéd legközelebb.
• Te is tarts rendet, ha tőle elvárod. Ne hagyj például mosatlant a mosogatóban!

  Cikkünk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
  Már kapható a magazin legfrissebb száma!
  A tartalomból:

• Egy nap a pszichiátrián
  
• A szülésről őszintén – Csodálatos élmény vagy komoly trauma?
  
• Boldogság, gyere haza!
  
• Hogyan legyünk optimisták?
  
• Megnevelhetünk egy férfit?
  
• Ledöntjük a szextabukat – interjú Lux Elvirával és Mester Dórával