Amikor egy film végén elhangzik a főhős szájából, hogy én még mindig ugyanúgy szeretlek, drágám, legszívesebben bekiabálnék, hogy el ne higgyétek, emberek, ne ringassátok magatokat abba a hamis képzetbe, hogy ugyanúgy szeretünk valakit évtizedeken át! Mert a film után hazamegy a szerencsétlen lány, ránéz a fiúra, akinek épp rosszabb napja volt, fáradt, csak heverne a kanapén, belekapaszkodva a távirányítóba, a lány meg leszűri mindebből, hogy őt már nem szeretik – konzultálás a barátnőkkel (ők is látták a filmet), taxihívás, szétköltözés, game over. Nem szeretünk mindig ugyanúgy, és a rossz hír: bennünket sem szeretnek mindig ugyanúgy. Más az első három hónap őrülete, mást érzünk egy és mást tíz év után. Más lesz a viszony, ha gyerekünk születik. Más színezetet kap, ha féltékenyek vagyunk. Hullámzik, változik a hőfok. Szeretünk és szerelmesek vagyunk, de ez nem jön automatikusan – közhely, de sajnos nagyon meg kell dolgozni érte. Ha belelustulunk, és elhisszük, hogy a másik úgyis marad (hiszen sosem panaszkodik), mint a díszpárna a díványon, akkor törvényszerű, hogy a díszpárnánk egyik reggel lelép. Hogy mit jelent „dolgozni egy kapcsolaton”? Ezt próbáltuk ebben a különszámunkban körbejárni. Szakértőkkel, tapasztalt egyedülállókkal és még tapasztaltabb szerelmesekkel. Olvassátok el! És szeressetek bátran! Az sem baj, ha nem mindig ugyanúgy.
Kattints, és olvass bele a Nők Lapja Psziché Párkapcsolat különszámába!
A tartalomból:
- Csernus Imre: Fájdalom nélkül nincs boldogság
- Vágyak az ágyban – Mersz beszélni róluk?
- Párban, mégis magányosan
- Teszteld! Készen állsz a házasságra?
- Miért lép félre a férfi?
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!
