A kutatás során a St. Andrews Egyetem munkatársai pénzt adtak a kísérlet résztvevőinek, amivel egy játékban meggazdagodhattak, vagy csapatuk megsegítésére kockára tehettek. Dr. Michael Stirrat, a kutatás vezetője elmondta, hogy meglepő módon a szélesebb arcú férfiak bizonyultak együttműködőbbnek.
A Psychological Science szakfolyóiratban közzétett tanulmány a szerzők szerint nagyobb betekintést enged a férfiasságba és a férfiak csoportos viselkedésébe, és ellentmond annak a korábbi elméletnek, mely szerint a férfias megjelenésű férfiak „velejükig romlottak”.
Az eredmények arra utalnak, hogy az arcszélesség a teljesítménnyel és sikerrel állhat összefüggésben, mivel ezek a férfiak nagyobb erőfeszítést tettek a közeli barátaikból és munkatársaikból álló csoportokért. A St. Andrews Egyetem kísérletében a résztvevők felének azt mondták, hogy a játék eredményét a St. Andrews más hallgatóival hasonlítják össze, a másik felének pedig azt, hogy egy rivális egyetem hallgatóival. A kutatók azt feltételezték, hogy a szélesebb arcú férfiak úgy reagálnak majd a rivalizálásra, hogy feláldozzák a pénzüket saját csapatukért. Dr. Stirrat arról számolt be, hogy a feltételezés beigazolódott, a szélesebb arcú férfi résztvevők a rivalizálás említésekor együttműködőbben viselkedtek, mint a többi férfi. Amikor azonban nem volt szó rivalizálásról, sokkal kevésbé mutatkoztak együttműködőnek. Az eredmények azt mutatják, hogy az erőteljesebb férfiak antiszociális módon, például fizikai agresszió formájában férfiasabb viselkedést mutathatnak, ugyanakkor nagyobb eséllyel készek áldozatot is hozni annak a csoportnak a kedvéért, amelyhez tartoznak.
