Szó szerint mesébe illik annak a 18 éves hajléktalan lánynak a története, akinek a happy endért magának kellett megdolgoznia. Dawn Loggins 15 éves volt, amikor szülei egyik napról a másikra egyszerűen elhagyták, ő mégsem adta fel.
 |
| Dawn Loggins Fotó: Welt Online |
Szegénység, drogok, nincstelenség
A fiatal lány mélyszegénységben nőtt fel, édesanyja állandóan munkanélküli volt, s mivel nevelőapja folyamatosan a hatóságok elől bujkált, állandóan menekülniük kellett, egyik tagállamból a másikba költöztek, s mostoha körülmények között tengődtek. „Rendszeresen tejesdobozokban hordtuk a parkból a vizet, hogy legyen mivel leöblíteni a vécét” – idézi fel a most 18 éves lány, aki a szülei mellett a poklot is megjárta; a rendőri rajtaütések, a kilakoltatások rendszeresek voltak náluk – írja a német nyelvű hírportál, a Welt Online.
Egy nyáron, amikor a Dawn a nyári táborból hazaérkezett, üresen találta a lakást, ahol éppen laktak. A telefont lekapcsolták, szülei mobilja nem volt többé elérhető, semmi üzenet, semmi figyelmeztetés, semmi jel. A lányt egész egyszerűen elhagyták. Ekkor mindössze 15 éves volt és hajléktalan lett. S bár abban a pillanatban minden kilátástalannak tűnt, a lány mégis arról mesélt, hogy mindennek ellenére felszabadultságot érzett. Életében először nem kellett másokról gondoskodnia, nem kellett mások miatt aggódnia. Csak magával kellett törődnie, s eltökélt szándéka volt, hogy nem hagyja el magát. „Kislányként azt láttam otthon, hogy senki semmivel nem törődött, segélyekből éltünk, és csak a drogozás ment. Elhatároztam, hogy én jobban fogom csinálni” – meséli a fiatal lány, aki emiatt döntött úgy, hogy visszamegy az iskolába.
Kezdetben barátoknál húzta meg magát, majd egy tanárához fordult segítségért. Szerencséje volt, az iskolában melléálltak, támogatták, de az iskolai teljesítménye nem volt túl fényes, hiányoztak az alapok, a megfelelő életkörülmények, az otthon és az állandó élelem. A lány folyamatosan éhezett, piszkos ruhákban járt és fáradt volt. Körülményei miatt sokan butának hitték, piszkálták. „Sokszor nem akartam mást, csak otthon maradni és egész nap sírni” – meséli a lány, aki ennek ellenére nem adta fel. Online kurzusokra jelentkezett, és a segítőkész tanára segítségével behozta a lemaradást.
„Azt hiszem, azért kaptam a sok segítséget, mert látták rajtam, hogy valóban meg akarom csinálni.” Az iskola és a tanulás mellett dolgoznia is kellett, felcsapott hát takarítónak. A vizsgákat egymás után teljesítette, leérettségizett, és egyik legnagyobb álma is teljesült: ösztöndíjjal bekerült az egyik legnevesebb egyetemre, a Harvardra. „A jövőm csodálatos lesz, ezt biztosan tudom. Az egyetem biztonságot jelent nekem. Nem kell többé azon aggódnom, hogy mit fogok ebédelni, és hol fogok aludni. A világ nyitva áll előttem.”
„Azonnal abbahagyni az otthoni tanulást”
Képezd magad profi helyeken!
Itthon az a fontos, hogy mit nem tud a gyerek
Tízezrek adták fel a továbbtanulást
