Kedves Emma!
A segítségét szeretném kérni a házasságom rendezésével kapcsolatban. A férjem még tanult (26 éves koráig), amikor megismertem, ezért az anyja fizette az összes kiadását. Ez a mai napig kihat az életünkre. Az édesanyám meghalt 14 éves koromban, a nagyszüleim neveltek fel. Albérletben lakom 16 éves koromtól. Férjem hajdani lakásának költségeit a házasságunk előtt az anyja fedezte, miután összeköltöztünk, rám hárult ez a feladat. Kilenc éve vagyunk házasok, két gyermekünk van. Sajnos ez az állapot, hogy a férjem nem képes fenntartani a családot, őket is megviseli. Az anyagiak miatti folyamatos konfliktus senkinek nem tesz jót. Ráadásul az anyósom is ellenem van, azt mondja, tudtam, amikor hozzámentem a fiához, hogy a kiadásait ő állta, miért mentem hozzá? Ezzel én nem értek egyet, felnőtt ember, 35 éves, mindent meg kellene tennie, hogy a család kiadásait fedezze. Vállalhatna pluszmunkát, és nem az anyjához kellene menekülnie probléma esetén. Mindemellett az anyjának se kellene befogadnia hetekre, ha baj van. A megoldásra kellene ösztönöznie. Az anyósom szerint én vagyok a hibás, és ha ez az élet nekem így nem jó, akkor váljak el, adjam neki a férjem és a gyerekeim, majd ő gondoskodik róluk. Tanácstalan vagyok. Egy 35 éves, házas, 2 gyerekes apát kell még nevelni, eltartani? Vagy adjam tényleg a családom az anyósomnak?
Köszönettel: Felícia
Kedves Felícia!
Súlyos a probléma, amiről írsz. Napjainkban egy család fenntartásához, a mindennapi kiadások fedezéséhez két kereső felnőttre van szükség. Nálatok, két közös gyermek mellett, 9 éve te látod el nagyrészt ezt a feladatot. Leveledből nem derült ki azonban, hogy a férjed valójában mennyire járul hozzá a családi kassza feltöltéséhez, hogyan gondolkodik az anyagi probléma megoldásáról, és mit tesz ennek érdekében. Lehet, hogy dolgozik ugyan, csak keveset keres? És az sem világos számomra, mi akadályozza abban, hogy pluszfeladatokat vállaljon. A leveled azt sugallja, hogy a férjed anyukája anyagilag tehetősebb, hiszen azt ajánlja, hogy ő eltartja nemcsak a fiát, de a két unokáját is, ha elváltok. Az én kérdésem viszont az, hogy miért az anyósod lett az életed főszereplője. Miért latolgatod, hogy neki adod a családod? Amikor összekerültetek, láthattad, hogy más családi viszonyrendszerben nőttetek fel. A te édesanyád korán meghalt, édesapádról nem is írtál. Nagyszüleidnél éltél két évet, és már 16 évesen a saját lábadra álltál. A férjednek viszont az anyukája lakást vett, melyben önállóan élhetett, ráadásul anyagi támogatást is kapott tőle. Házasságkötésetek után, bár megvonták tőle az anyagi javakat, az anyósod természetesnek tartotta, hogy a fiát továbbra is kényelem illeti. Ebből az ellentétből pedig számomra egy egészen más konfliktus bontakozik ki, mint amit a középpontba helyezel. Nyilván szeretted a férjed, elfogadtad olyannak, amilyen, de egyfolytában reménykedtél, hogy megváltozik, felelősségteljesebb emberré válik. Anyósod nemigen örülhetett ennek a házasságnak, ezt most már nyíltan fel is vállalja. A feszültség a pároddal abból adódik, hogy teljesen különböző értékrendben nőttetek fel. Anyósod a mai napig védi a „kisfiát”, és te minél jobban támadsz, ő annál erősebben óvja őt, és annál inkább ellened fordul. A konfliktusod az anyósoddal így egyre jobban elmérgesedik. Gondolom, az anyai szíved kicsit megérti őt, és ennek ismeretében vele kellene minél előbb békét kötnöd.
Az olvasói kérdés és a szakértői válasz a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:
- A drogról tabuk nélkül – Szabó Győzővel és Csernus Imrével
- Így kezeld a kamaszt! Interjú Tari Annamáriával és Vekerdy Tamással
- Az eltűnt szex nyomában – Van visszaút, ha elmúlik a vágy?
- EQ – A 21. század legfontosabb képessége
- Példamutató nagymamák
Ha előfizetnél a magazinra, itt megteheted!
