 |
| Ő fütyülhetne? |
„Bocsánatot kérünk a fütyülő munkásokért, de jól nézel ki! Előre bocsánat a mocskos megjegyzésekért is!” Ezt a szöveget olvashatták egy New Jersey-i építkezés mellett elhaladó nők a Huffington Post beszámolója szerint. Biztosak vagyunk benne, hogy nem lehet mosoly nélkül megállni, igaz, az Egyesült Államokban rögtön toll után kaptak az utcai zaklatás elszánt üldözői, és aláírásokat gyűjtöttek, hogy szedjék le a feliratot. Szerintük az nem vicces, hogy a csajok 90 százaléka 19 éves korára már túl van egy utcai zaklatáson. Szerintünk sem vicces, de azért ha utánunk fütyül egy pasi az utcán, az még nem erőszak… persze ettől még zavarhatja a nők jelentős részét.
Le a bugyit!
Egy kis oknyomozást folytattunk a közeli építkezésen. Megkérdeztük az útfelújításon dolgozókat, ők kitennének-e egy ilyen táblát. Az éppen árkot ásó pasik röhögve mutatnak, mint később kiderül, Bélára, őt kérdezzük, ő igazi szakértő. „Annyi jó csaj sétál itt reggeltől estig, hogy jaj – kezd a beszólós kalandokba az 51 éves férfi. – Szóltak már vissza keményen a nők, és annyira beégtem, hogy már csak egymás között nyomjuk a megjegyzéseket.” Ezek viszont annyira mocskosak, hogy csak egyet idézhetünk, ami nyomdafestéket bír: »Le a bugyit, be a rudit!«” A többit szerintünk el tudjátok képzelni…
Horogra akadt
„Akár hiszi, akár nem, nekem így lett feleségem. 27 évvel ezelőtt utána fütyültem egy csajnak az utcán, most a gyerekeim anyja. Azóta ugye hivatalosan nem fütyülhetnék senki után” – teszi hozzá huncut mosollyal Béla. A munkások egyöntetű szavazata szerint azzal lehet őket a legjobban lelombozni, ha megkapják a „Ne fütyüljél, dolgozzál!” beszólást. Szóval ha megsemmisítő csapást akarunk mérni a stírölő hadseregre, ez a bűvös mondat. Egyébként az építőmunkások határozott meggyőződése, hogy vannak olyan nők, akik annyira ki vannak rittyentve, hogy megsértődnének, ha nem fütyülnének utánuk…
Munkahelyi terror
„A barátnőm pasija ács, és ő nem ez a beszólós, fütyülős fajta, de hogy ne nézzék bénának a többiek, kényszerből ő is bekiált egy-egy csajnak a tetőről. Micsoda munkahelyi terror!” – meséli Bori. Bár ennél jobb szöveget egy barátnő megnyugtatására el sem tudnánk képzelni.
Felvettem a kesztyűt
Rövid közvélemény-kutatásunkból kiderül, hogy a fütyülés kérdése mindenképp heves érzelmeket kavar: vagy nagyon szereti valaki, vagy szívből gyűlöli. „Szexi szöszi! – kiabálták utánam a munkások még pár évvel ezelőtt, és totál kiakadtam, mert nem voltam szőke, hanem vörös – meséli Petra a Nők Lapja Cafénak. – Én hülye, soha nem szoktam felvenni a kesztyűt, de nem bírtam megállni. Nagy bölcsész öntudattal visszaszóltam, hogy nem is vagyok szőke. Erre a munkáskórus visszakiabálta, hogy bizonyítsd be, amit ugye csak a bugyim letolásával tudtam volna.” Azóta Petra inkább átmegy az utca másik oldalára, ha építőmunkásokba ütközne, hogy megelőzze a bajt.
Lehet, hogy megöregedtem
Krisztát kifejezetten irritálja, ha a melósok utána fütyülnek, ha meg be is szólnak, kiakad. „Amikor munkások kurjongatnak utánam, olcsó ribancnak érzem magam tőle. Mondjuk az idők során a füttykoncertek legalább rávezettek, hogy mi az a szerelés, ami még nem túl kihívó utcára. Például melltartó nélkül vékony felsőben már soha nem merészkednék ki – teszi hozzá a 30 éves Kriszta. – A veszélyes szerelésekben csak otthon mutogatom magam a barátomnak. Azóta nem is óbégatnak annyit. Bár lehet, hogy nem is a ruha teszi, csak megöregedtem.”
Megcsinálja a napod
Persze van, aki egyszerű bóknak fogja fel a füttykoncertet és jó kedve lesz tőle, legalább pár órára vagy percre. „Önbizalom-növelő, és kész – mondja a 49 évesen is csinos Bella. – Én udvariasan köszönni szoktam, és továbbmegyek. Ha a hátam mögött fütyülnek, nem reagálok, mert mi van, ha visszaköszönök, aztán nem is utánam fütyültek.”
Ti is frászt kaptok tőle, mint Kriszta, ha lefütyülnek a melósok? Vagy jól jön reggel egy biztató beszólás? Szerintetek szexuális zaklatás, vagy belefér?
