Sokunknak az ágyban, a buszon, az autóban és akár a moziban, unalmas film alatt is nálunk van az okostelefonunk, és hiába rombolja az arcizmainkat, nem félünk használni. (És valljuk be: szeretjük, akarjuk és rettegünk, ha nincs nálunk a töltőnk.) Az amerikai főiskolások több mint a fele már reggel, közvetlenül ébredés után nyúl is a telefonjáért – írja a mashable.com. Majdnem 40 százalék pedig beismerte, hogy vezetés közben sem bírja megállni, hogy ne csekkoljon egy fontos meccseredményt vagy az e-mailjeit. Valószínűleg nálunk is hasonló a helyzet. Ismerünk olyat, aki még a fürdőszobába is beviszi a telóját. Vannak vendéglátósok, akik frászt kapnak a mobilozó vendégektől. De mi zavar bennünket, csajokat? Vagyis mit vesztettünk az okostelefonok térhódításával?
Oda a szemezés
A tömegközlekedés régebben a szemezés, legalábbis a csajok/pasik stírölésének kiváló terepe volt. „Engem rettenetesen zavar, hogy felszállok a metróra, és minden pasi a telefonját bújja, rám sem néznek, pedig régebben innen merítettem az önbizalmam” – mondja az asszisztensként dolgozó Gabi, akinek hiányoznak a szemezős régi szép idők…
Oda az intimitás
Sokszor látni asztaltársaságokat, amelyek fele inkább a telefonjával van elfoglalva, Facebookra posztolják, hogy éppen kivel és hol vannak, ahelyett hogy VALÓBAN azokkal törődnének, akikkel egy asztalnál ülnek. De még korántsem ez a legdurvább. „Akkor esett le, hogy ez a pasi nem ismer se embert, se istent, amikor szex közben felvette a telefonját. Ennél megalázóbb helyzetben még nem voltam” – meséli totál kiakadva a 24 éves Kriszta, aki ezek után fénysebességgel dobta a paliját.
Oda a nagymama
Talán nektek is van olyan ismerősötök, aki percenként posztol a Facebookra. Némi túlzással a legjobb, amikor még szinte ki sem bontották a karácsonyi ajándékot, de már fel is pakolták a közösségi oldalra, hogy mit kaptak. Vannak ennek még durvább vonulatai, amikor az éppen feleségül kért csaj, akinek még fel sem húzták a gyűrűt az ujjára, már nyúl az okostelefonjáért, és azonnal megváltoztatja a státuszát „kapcsolatban”-ról „eljegyzettre”, így előbb értesülhet a remek hírről a 15 évvel ezelőtti osztálytárs, mint az anyuka, vagy pláne a nagymama. Aki nem biztos, hogy fent van a közösségi oldalon. Bár ha fent lenne, akkor süthetne egy tortát, amit az unoka falára posztolhatna. Virtuális jó étvágyat!
Oda a kedvesség
Ciki, nem ciki, de saját magunkon is tapasztalt tünet, hogy reggel munkába rohanva szívesebben töltjük az időt az okostelefonunkat böngészve, mint ismerősökkel trécselve. „Zenét hallgatok, közben nézem a híreket, szóval se látok, se hallok, tök jól elvagyok – meséli a 36 éves Zsuzsa. – Annyira megvan a reggeli szeánszom, hogy kifejezetten utálok bárkivel összefutni, mert nem beszélgetni akarok, hanem tájékozódni.”
Oda a biztonság
Nem véletlenül nem lehet vezetés közben telefonálni. Nem figyelünk, veszélyes, karambol satöbbi. Egy amerikai kisvárosban már gyalogosan sem lehet a telefonnal babrálni, mert megbüntet a rendőr. „Egyszer a kollégáimmal jöttem vissza ebédből, amikor épp a Facebook-üzeneteimet nézegettem a telefonomon, és egy kedves kollégámnak köszönhetem, hogy nem léptem a kettes villamos alá, ő rántott vissza” – mondja a 27 éves Csilla, akit ez sem rémített el annyira, hogy ne nézegesse az utcán a telóját.
Szerintetek mit veszítettünk még az okostelefonokkal? Ja, és a cikk olvasása közben hányszor pillantottatok a telefonotokra? Mert én az írása közben csak egyszer…
