Digitális bennszülöttek. Így hívják azokat a gyerekeket, akik a CD, DVD, számítógép, internet és okostelefon világába születtek. Számukra triviális, hogy minden kérdésükre percek alatt megszerezhetik a választ a világhálóról. És ami a legfontosabb: másképpen jár az agyuk. „Az új környezet és kultúra maga után vonja az agyműködés megváltozását is – állítja Gyarmathy Éva pszichológus. – A mai felnőttek inkább képesek a módszeres, elemző gondolkodásra, pontosabban tudják feldolgozni az információkat, és a hosszabb távú memóriájuk jobb. Ehhez képest a digitális bennszülött generáció könnyebben és gyorsabban jut túl az információdömpingen, fejlettebb a rövid távú memóriája, gyorsabban hoz döntéseket. Az oktatási rendszer azonban nem az újfajta gyerekekre lett kitalálva, ezért ők igencsak unatkoznak az iskolapadban.”
A pedagógusoknak változniuk kell
„A tanároknak meg kell érteniük, hogy mi vonzza a fiatalokat a számítógép és az internet elé – mondja Lévai Dóra, az ELTE PPK Neveléstudományi Intézetének oktatója. – Emiatt fontos megismerniük azokat a lehetőségeket, szolgáltatásokat, amelyekkel a diákok szívesen töltik a szabadidejüket. A neten található programok, közösségi oldalak számtalan módon állíthatók a tanulás szolgálatába, de ehhez az szükséges, hogy a pedagógusok is jelen legyenek ezeken a területeken, és mintát adjanak a használatot illetően. Például az internetezés napjainkban ugyanúgy az illem részét képezheti, mint az általános viselkedési szabályok. Több olyan kezdeményezés is napvilágot látott, amely éppen az online területen zajló élet etikettjét fogalmazza meg. Ezek közül az egyik legismertebb az e-etikett weboldal, amely a mobiltelefonos kommunikációtól kezdve az elektronikus levélküldésen át a netes közösségi oldalak használatáig ad tanácsokat. Az iskolában a diákok a nevelőkkel együtt is kialakíthatják az online világban alkalmazható szabályokat.” Az oktató azonban nem ért egyet azzal, hogy nekik fel kellene venniük a versenyt a világháló, az okos gépezetek vagy a DVD-filmek nyújtotta élményekkel. „Ez lehetetlen elvárás, és nem is ez a cél – folytatja Lévai Dóra. – Fontos hangsúlyozni, hogy a különböző multimédiás eszközök nem a pedagógus munkáját váltják ki, hanem kiegészítik azt. Ilyenek például az interaktív táblák, az online dokumentumkezelő oldalak, fogalomtérképek, tartalomkezelő keretrendszerek. De a közösségi oldalak, a blogok vagy a kép- és videomegosztó szolgáltatások is ide sorolhatók. És ilyen lehet még a házi feladatok online feltöltése, értékelése, a gondolatok közös rendszerezése témazáró dolgozatok előtt, reflexiók megfogalmazása egy-egy tananyag kapcsán, vagy idegen nyelvi tantárgyak esetén blogbejegyzések.”
Lépést tartani vagy ragaszkodni a régihez?
„Azzal, hogy a diákok egy másik kommunikációs formát használnak, új feladatok elé állítják tanáraikat – említi Magyari Gábor, a Kossuth Lajos Közgazdasági és Humán Szakközépiskola tanára. – Ha elfogadjuk, hogy fontosak azok az értékek, amelyeket az iskola és a pedagógus a mai társadalomban képvisel, akkor azt is be kell látnunk, hogy ideje megtanulnunk a diákjaink újfajta nyelvét. Ez a kérdés azonban erősen megosztja a tanártársadalmat. Én két szélsőségesnek mondható gondolkodásmóddal találkoztam eddig. Az első csoport azt vallja, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy abban a közegben érjük el a tanulóinkat, amelyben ők vannak otthon. Tehát terjesszük ki az oktatás színterét a közösségi oldalakra, és használjuk ki a digitális teret a tananyagok megosztásához. Ezzel ellentétesen egy másik jelentős tábor azt vallja, hogy ha már sehol máshol nem kell a tizenéveseknek a hagyományos tudás és műveltség, legalább az iskola maradjon az a hely, ahol könyveket olvasnak, verseket tanulnak, tollal írnak, és egész – alanyt és állítmányt is tartalmazó – mondatokban fogalmazzák meg a mondandójukat. A pedagógusok többségének véleménye pedig a két fentebb leírt nézet között van. De amikor arra keressük a választ, hogy elég-e ma egy kréta és egy tábla a tanításhoz, akkor gondoljuk végig a következő példát: Ha a mozi egyik termében egy magas művészi értékű és mély mondanivalójú, fekete-fehér Fellini-filmet vetítenek, a másikban pedig egy hollywoodi akciófilmet, akkor vajon melyikben lesz több néző? A következő kérdés pedig az, hogy melyik alkotás üzenete és értékrendje jut el több emberhez?”
| Hanyatlóban a kézírás Az Egyesült Államokban szinte mindenhol abbahagyták a folyóírás tanítását az általános iskolákban, arra hivatkozva, hogy a számítógép korában erre nincs szükség. Számos vélemény született a témáról pro és kontra. Gyarmathy Éva pszichológus nem aggódik, csak felhívja a figyelmet, hogy egy most zajló kulturális változás részesei vagyunk. „Hasonló lehet a helyzet ahhoz, mint amikor kialakult az írásbeliség – mondja a szakember. – Ennek is voltak igen nagynevű ellenzői, gondoljunk csak Szókratészre, aki meg volt győződve az írás káros hatásairól, arról, hogy tanulni csak személyes kapcsolat által lehet, olvasással nem. Azt is tudjuk, hogy az írásbeliség elterjedésével romlott az emberiség memóriája: már nem kellett megjegyezni Homérosz eposzait, mert el lehetett olvasni.” |
Ahogy a diák látja
Alex másodikos gimnazista. Teljes természetességgel használja a számítógépet, semmilyen technikai újdonság nem fog ki rajta. Már régen is ő volt az, aki beprogramozta a mamának a videót, ma pedig pillanatok alatt újratelepíti az iPhone-t. Alex kétféle tanárról mesél az iskolában. „Az egyik teljesen merev és elzárkózik. Elveszi a mobilt, ha meglátja nálad, nincs rajta a közösségi oldalakon, és csak a tankönyvben leírtakkal foglalkozik – meséli a fiú. – Nem érdekli, ha valami mást olvastunk a neten, őt hidegen hagyja a világháló. Helyette előjön mindenféle tudományos magyarázatokkal, amikből persze egy kukkot sem értünk. A másik típus viszont jó fej, és még arra is képes, hogy este skype-oljon velünk. Sőt külön csoportot csinált az osztálynak az egyik közösségi oldalon. Benne azt is bírom, hogy utánanéz minden információnak. Egyikünk például előadást készített, de nem ölt bele nagy energiát, beütötte az egyik internetes keresőbe a témát, és kimásolta az első cikket róla. Persze a tanár rájött, és egyest kapott. Nekem ez például tetszett. Nem lehet csak úgy átvágni.”
A jövő lehetőségei
A mai gyerekek már óvodásként kiválóan nyomogatják a gombokat a számítógépen, és nem értik, hogy miért kell az iskolában kézzel írni, amikor sehol nincs rá szükség. „A digitális kor két utat tesz lehetővé az emberiségnek – mondja Gyarmathy Éva. – Az egyik, hogy ráhagyatkozunk a technikára, és elfelejtjük, milyen szellemi kapacitásaink voltak. De tudnunk kell, hogy az információk pillanatok alatti elérése csupán látszattudás. Elemzés, elmélyedt módszeres gondolkodás nélkül nem leszünk okosabbak, csak gyorsabbak. A másik út, hogy a technikai eszközöket arra használjuk, hogy továbblépjünk. Ha a virtuális világot tudástöbblet szerzésére fordítjuk, az emberiség szellemi fejlődése rendkívül felgyorsulhat, és ez kiemelkedő teljesítményekhez vezethet.”
Hasznos olvasmányok:
• www.digitalisnemzedek.hu
• www.osztalyfonok.hu
• www.diszlexia.hu
Ahol segítséget kaphatsz:
• www.levaidora.hu
Szerinted melyik oktatási módszer hasznosabb a gyereknek?
Írd meg nekünk a psziche@sanomamedia.hu e-mail címre!
Cikkünk a Nők Lapja Psziché Gyerek különszámában jelent meg.
A tartalomból:
- Zsenik a kiságyban
- Digitális kontra hagyományos iskola
- A fiúk nem sírnak
- Az anyaságról tabuk nélkül – Rácz Zsuzsa írása
- Érett már az iskolára?
- Főzzünk a gyerekkel együtt!
- Mivel fejleszd a kicsiket?
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!
