| Ha kérdésed van, ide írhatsz szakértőinknek: psziche@sanomamedia.hu |
Kedves Emma!
Talán érdekes lehet másoknak is a „probléma”, amivel hozzád fordulok. Most, 28 évesen jöttem rá, hogy képtelen vagyok a baráti szerepre. Ennek ellenére sokan szeretnének közel kerülni hozzám – ugyanis gyorsan kialakítok egy bizalmi kapcsolatot, de amikor terhessé válik valakinek a társasága, vagy viszonzásra lenne szükség, én hármat visszalépek. Nem tudom, miért alakul ez így szinte minden esetben. Nem az az ember vagyok, aki hisz abban, hogy gyerekkorában történt vele valami, és ez annak a hatása, mert úgy gondolom, mindenki a saját élete kovácsa. A kis korban keresett okok csak kifogások a felnőtt életben elkövetett hibáinkra vagy tehetetlenségünkre. Kilenc éve együtt élek a párommal, van egy hatéves kislányunk, emellett jó munkahelyen dolgozom kiváló kollektívával, és ezek engem teljesen kielégítenek. De felmerül bennem a kérdés, hogy szükség van-e barátokra. Ha igen, akkor én miért vagyok képtelen a kialakuló kapcsolatok ápolására?
Üdv: Anita
Válaszol: dr. C. Molnár Emma
Ritkán kapok olyan levelet, ahol az író arról számol be, hogy szép és kerek az élete. Nincsenek megoldatlan problémái, konfliktusai, kielégületlen vágyai. Te az életeddel, a családoddal, a kapcsolataiddal és a munkáddal is elégedett vagy. Ám hiába tisztelnek meg sokan a közeledésükkel, őszinteségükkel, te ezt nem tudod viszonozni. Megnyitsz másokat, de nem vagy képes átélni az örömüket. Azt szeretnéd tudni, mire való a barátság? Miért nem elég a saját kis családunk, férjünk, gyermekünk, hiszen a munka melletti időt örülünk, ha rájuk fordíthatjuk? Teljesen kielégítő lehet ez az élet is – nemde? Szerintem nem kötelező barátságokat ápolni. Elég lehet a családtagokkal való viszony is, ha velük tényleg őszintén meg tudod osztani örömeidet, kétségeidet. Megfelelő segítséget nyújthat a férjed is az élet dolgaiban, és ha ő is elégedett azzal az „iránytűvel”, amit tőled kap, boldogok lehettek. Azt azonban tudnod kell, hogy lényegi különbségek vannak az élet megélésében férfi és nő között. Nézetem szerint a két nem képes kiegészíteni egymást, de el is „szívják” egymás erejét. Feltöltődni a nő igazán csak a barátnőivel, a férfi a haverjaival, barátaival tud. Gondolj csak bele: lehet cipőt, ruhát vásárolni egyedül, a férjünkkel, de a barátnőnkkel is. Mindegyik vásárlásnak más lesz az élménye. A barátság más élményt ad ahhoz, ami amúgy is az életünk mindennapi része. Kár ezt az örömöt kihagyni, sajnálni az időt rá. És akkor a terhek megosztásáról még nem is beszéltünk, ami szintén a barátságok pozitív hozadéka lehet…
Olvasónk kérdése és dr. C. Molnár Emma szakértői válasza a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:
- Dosszié: Vágyaink 50 árnyalata
- Vekerdy Tamás a hiperaktív gyerekekről
- Mikor vagyok jó anya?
- Olvasmányok őszi estékre
- Kire ütött ez a gyerek?
- Mennyit ér egy pofon?
Ha előfizetnél a magazinra, itt megteheted!
