Képzeljük el, hogy két teljesen egyforma nő jön velünk szembe az utcán. Ugyanannyi idősek, ugyanolyan magasak, ugyanolyan csinosak, egyforma szépek, és még a monokli is teljesen egyforma mindkettőjük szeme körül. A különbség mindössze annyi, hogy míg az egyik párkapcsolati erőszak áldozata lett, addig a másik egy hevesebb szexuális játszadozás során szerezte a monoklit. Az előbbin teljes joggal felháborodunk, az utóbbin elnézően mosolygunk. Ha valakinek még nem tűnt volna fel, a szado-mazochizmus, az s/m emancipációja zajlik, amiben kitüntetett szerepet kap a mostanság oly divatos bestseller. Hogy a folyamat mennyire előrehaladott, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy idősödő hölgyeket is láttam teljesen belefeledkezve olvasni a regényt. Pedig a fájdalomokozás a szexben még akkor sem veszélytelen, ha tudva, akarva és mindenki beleegyezésével történik. Szeretném megkímélni az olvasók (és lapszerkesztők) érzékeny lelkét a tragikus kimenetelű szexuális kísérletezgetések ismertetésétől. Hadd emlékeztessek csak arra, mennyi hollywoodi filmben szerepel olyasmi, hogy a biztonsági főnöknek kell „elsikálni” sírva könyörgő védence tettét, aki erotikus játszadozás közben véletlenül megölte a szexpartnerét. A szürke ötven árnyalata már nem veri ki a biztosítékot, egy kéjgyilkosság viszont igen. Pedig a kettő között szorosabb az összefüggés, mintsem gondolnánk, a különbség – ha már itt tartunk – pusztán árnyalatnyi. Az emberben sokkal több minden lakozik, mint amit az élete során megtapasztal, és a saját érdekében ez így is van jól. Olyan mélységek és erők vannak mindnyájunkban, amelyeket jobb nem szabadjára engedni, mert amikor időnként mégis a felszínre kerülnek, beláthatatlan következményei lesznek.
Szex és kultúra
Az egész emberi kalandot tekinthetjük úgy is, mint ezeknek az erőknek a megzabolázására tett kísérletet. Réges-régen, a történelem előtti időkben nem létezett más, csak az ősmocsár, a totális káosz állapota, amiben nem voltak szabályok, minden megtörténhetett. Ebből az ősmocsárból aztán szigetként emelkedtek ki az emberi civilizációk, amelyeknek többé-kevésbé sikerült megszelídíteniük ezeket a formátlan őserőket. Egy angol antropológus, J. D. Unwin 86 emberi társadalmat vizsgált meg, és azt találta, hogy egyértelmű összefüggés van az egyes civilizációk kulturális teljesítménye és szexuális életük szabályozottsága között. A tudós arra kereste a választ, hogy Freud szexuális szublimáció teóriája – az, hogy a meg nem élt libidó energiája munkában, művészetben manifesztálódik – alkalmazható-e egész civilizációkra. És úgy találta, hogy igen: minél szigorúbban szabályozott volt az emberek szexuális viselkedése egy társadalomban, annál magasabb volt az adott civilizáció kulturális szintje. Minden esetben, kivétel nélkül. Az összefüggés tökéletes szabályossága magát a kutatót is meglepte. Természetesen a nagy civilizációk szigorú törvényeit mindig is nehéz volt betartatni, mert sok szenvedést okoztak az embereknek, akik lázadtak is ellene, több személyes szabadságot követelve. A másik nagy, kivételt nem ismerő összefüggés, amit Unwin felfedezett, az volt, hogy minden civilizáció azonnal hanyatlani kezdett, mihelyst az egyének emancipációs törekvései sikeresek lettek, és fellazultak a szexuális szabályok. A kutató megfigyelései alapján miután megindul a bomlás, három generáció alatt az egész kultúra végleg eltűnik – visszasüpped a mocsárba.
„Sok szexuális tilalomnak ma már nem látjuk az értelmét, pedig egykoron a társadalom és az egyének védelmében alakultak ki.”
Ledőlnek a tabuk
A ma embere hihetetlen ellenszenvvel viseltetik a tabuk iránt. Bárhol tabut lát, azonnal le akarja rombolni. Európai civilizációnk nagy teljesítményei közé ugyanakkor nemcsak a művészeti és tudományos eredmények tartoznak, hanem az az – szó se róla, meglehetősen szigorú – erkölcsi rendszer is, amelyik ezeket a fantasztikus eredményeket lehetővé tette. A tabudöntögetés pedig éppen ennek az erkölcsi rendszernek a lebontása. Sok szexuális tilalomnak ma már nem látjuk az értelmét, pedig biztos, hogy egykoron a társadalom és az egyének védelmében alakultak ki. Érdemes belekukkantani az internetes fórumokon a szexualitással kapcsolatos vitákba. A tabudöntögetők úgy beszélnek mondjuk az s/m-ről, az anális szexről vagy más praktikákról, mint a felvilágosult modern ember találmányáról, amit régen azért nem gyakoroltak, mert tudatlanok voltak, pedig mennyire élvezetes dolgok. Nincs igazuk. Semmi új nincs a nap alatt a szexualitás területén sem, korábban nem kellemes vagy kellemetlen volta miatt esett tilalom alá valamilyen gyakorlat, hanem mert úgy ítélték meg, hogy az nem arra való, amire használják. A szürke ötven árnyalatában alkalmazott szexuális praktikák java része tilalom alá esett mondjuk a sumér, a perzsa vagy az egyiptomi civilizáció csúcspontján – és négy-öt évtizeddel ezelőtt még a miénkben is. Azóta sok megingathatatlannak vélt tabu ledőlt, és a maradékból is jó néhányat kikezdtek már. Úgy tűnik, a folyamat megállíthatatlan.
Mi mire való?
Biztosan sokan látták már azt a vírusvideó-reklámot, amiben egy mai modern fiatal nő kérdezi idősödő édesapját, hogy bevált-e az új iPad, amit születésnapjára adott neki. Ó, hogyne, mondja az apuka, és a konyhakéssel boszorkányos gyorsasággal aprítani kezdi a zöldséget az iPad sima felületén. A lány megdöbben, a néző pedig érti a tévedést. A nagy racionális civilizációk igyekeztek arra szorítani a szexualitást, amire úgy gondolták, hogy az való. Ma ott tartunk, hogy az iPadről pontosan tudjuk, mire való, a szexualitással kapcsolatban pedig erősen megoszlanak a vélemények. Van az a régi axióma, hogy egy idő után mindenből kalapács lesz, amit ma úgy lehetne átfogalmazni, hogy egy idő után mindenből szexuális segédeszköz lesz. Az egész életünk átszexualizálódik, araszolunk vissza abba az állapotba, ahol mindent szabad és minden képlékeny.
 Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg. A tartalomból:
Ha előfizetnél a magazinra, itt megteheted! |
