Húszéves V. Kulcsár Ildikó segítő rovata

V. Kulcsár Ildikó

„Megírtam kilenc árván maradt gyerek történetét, akikre egy Ne félj, mesélj!-levélben hívták fel a figyelmemet… A gyámügyi jogszabályok alapján állami gondozásba vették volna őket, ha nem tudják felújítani a házukat. Aztán megkeresett egy végtelenül rokonszenves építési vállalkozó, aki megkérdezte, hogy mennyi pénzre lenne szükség ahhoz, hogy együtt maradhassanak” – meséli az egyik szívmelengető sikertörténetet a rovata történetéből V. Kulcsár Ildikó a Nők Lapja legfrissebb számában.

V. Kulcsár Ildikó 1993 februárjában indította útjára „Mi fáj? Gyere, mesélj!” című rovatát a Nők Lapjában. Az újságírónő egy-egy cikke után özönlöttek az olykor elképesztő sorsokról is beszámoló olvasói levelek, ez adta az ötletet, hogy foglalkozzon külön rovat az olvasók problémáival.

A két évtizede töretlenül népszerű rovatban néha félelmetes titkokat árulnak el a levélírók, hogy megkönnyebbüljenek, de sokan kérnek segítséget is. Húsz év alatt közel százezer levél érkezett, amelyek azóta is folyamatosan töltik a ma már „Ne félj, mesélj!” című rovatot, az újságírónőt pedig az emberi sorsok valódi szakértőjévé tették. A magyar olvasók mellett tollat ragadtak Ausztráliában, Kanadában, New Yorkban, Svédországban, Dániában, Erdélyben és a Felvidéken is.

V. Kulcsár Ildikó a budapesti bölcsészkaron diplomázott, majd pszichopedagógiát tanult, néhány éve pedig megszerezte a családi mediátori képesítést. Dolgozott nevelési tanácsadóban, később gyermekvédelmi szakfelügyelőként, 1990-től a Nők Lapja munkatársa, és több mint tíz éve tanít a Bálint György Újságíró Akadémián. Újságírói munkájáért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. Ildikó évek óta járja az országot az „Egy korty derű” című estjével, de szerveztek már neki olvasótalálkozót Kanadában, Ausztriában, Erdélyben és a Felvidéken is. Eddig hét könyve jelent meg, most dolgozik a nyolcadikon.