“Anyafüggő vagyok?” – Szendi Gábor válaszol

Anyafüggő vagyok?
Diplomás, 26 éves nő vagyok. Agresszív, alkoholista szülők mellett nőttem fel. Kamaszkorom óta személyiségzavarban szenvedek, a pszichiáter szerint impulzuskontroll-zavarom van (volt). A húgomnak rémálmai és migrénes rohamai vannak, az öcsém pedig homoszexuális lett. Roncsok vagyunk lelkileg. Nem akartam semmit anyukámra és a gyerekkori sérelmekre hárítani, így elkezdtem felépíteni magam. Leszoktam a dohányzásról, nem iszom alkoholt, boldog házasságban élek. De az éjszakák rémesek. Visszatérő rémálmom, hogy anyám részeg, és én ütöm, számon kérem. Most nem vagyok vele beszélő viszonyban, mert legutóbb ránk hívta a rendőrséget, hogy engem elraboltak, és a férjemet is zaklatta az őrültségeivel. Borzasztóan dühös vagyok rá, de mindig megbocsátok neki, holott tudom, rám és a családomra is káros. Ki lehet ebből a függő helyzetből gyógyulni? Nem akarom bántani, nyilván súlyos beteg pszichésen, de képtelenség vele tartani a kapcsolatot, mert szándékosan tönkreteszi azt.
Köszönöm válaszát: Renáta

Kedves Renáta!
Leveleddel az a gondom, hogy úgy látom, csak arra vársz választ, hogyan szakíthatnál anyukáddal úgy, hogy az téged ne viseljen meg. Igen sok kérdésem volna a helyzet pontosítására, de mivel erre nincs lehetőségem, kénytelen vagyok kicsit vaktában válaszolni. A traumatizált gyerekeknél dezorganizált kötődés alakul ki, ami egyfajta paradoxon, hiszen ahhoz a szülőhöz ragaszkodnak, akitől egyben félnek is. Ez működik benned is, amikor gyűlölöd és sajnálod egy időben az édesanyád. Ezt a paradox kötődést, ami szakítás esetén bűntudatot okoz, nemigen lehet kijavítani, hiszen anyukád maradt az, aki volt. Úgy gyanítom, azért nem akarod őt végleg eltaszítani magadtól, mert akkor a „jó anyát” is eltaszítanád, aki a fantáziáid szerint ebben a rossz anyában lakozik. Az irracionális kötődések hátterében mindig valamiféle csodavárás bujkál, az a remény, hogy egy nap megszűnik az átok, és a csúf boszorkány tündérré változik. Sajnos ilyen csoda nem várható. Azt javaslom, bármennyire is fáj, temesd el a „jó anyát”, és bánj érdeme szerint a rosszal. A szimbolikus tetteinknek nagy hatásuk van lelkünkre. Írj egy gyászjelentést igazi fekete keretes nyomtatványra, hogy a „jó anya” meghalt. Vesd papírra mindazokat a fantáziákat, amiket eddig dédelgettél a jó oldaláról. Írd le mindazt, ami megtörténhetett volna, ha ő győz a rossz felett. Aztán tedd ki otthon a szobádban ezt a gyászjelentést, mellé esetleg egy olyan képet, amelyiken a jó anya szerepel, és gyászold meg őt, aki mindig csak szellemként volt jelen a vágyaidban. És ha meghalt, el is temetted, meg is gyászoltad, akkor megőrzöd magadban a jó anyaság és az elvesztett lehetséges gyermekkor felépített emlékét. S remélhetőleg onnantól racionálisan és reálisan bánsz majd az életedet még mindig meg-megzavaró rossz anyával, hiszen a jót leválasztottad róla, már nem bántod őt is, amikor a rosszat bántod. Ez az érzelmi leválás egy lehetséges útja.

Szakértőink korábbi válaszai:
„A férjem nikotinfüggő, mit tegyek?” – Csernus Imre válaszol
„Az anyukám csak kihasznál” – C. Molnár Emma válaszol
Párkapcsolatban élő férfi társat keres – Almási Kitti válaszol 
„Képtelen vagyok a baráti szerepre” – C. Molnár Emma válaszol
„Nem tudok megbízni a barátomban” – Szendi Gábor válaszol

Szakértőnk válasza a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg. A tartalomból: Ha egy nő gyereket akar Miért nem tudnak a nők várni – Vámos Miklós írása Az illatok ereje – beszélgetés Zólyomi Zsolt parfümőrrel A futás, és ami mögötte van Tavaszi megtisztulás – Kedvenc diétáink Lelki tréning esküvő előtt Anyut akarom! – Szeparációs szorongás kisgyerekkorban Miért jó megbocsájtani? – Beata Bishop írása Ha szeretnél előfizetni a Nők Lapja Pszichére, itt és most megteheted!