Ha betérünk egy ruhaüzletbe, számtalan tudatos és tudattalan tényező befolyásolhatja azt, hogy végül mivel is távozunk a boltból: az aktuális trendszínek, a kirakatban látott összeállítás, az utcaképből felvillanó csinos ruhakompozíció, vagy a vásárláshoz hívott társaságunk, a párunk, a barátnőnk, a testvérünk, az édesanyánk véleménye. Hol tud vajon ekkora információs káoszban megmaradni a lényeg: a saját ízlésünk és a mi döntésünk?
Gyerekként még tisztábban látjuk a színeket, és nem igazán érdekel minket mások véleménye, ha
| Adina többi bejegyzését a Caféblogon olvashatod! |
választani kell egyet kedvencnek. Aztán elkezd hatni ránk a környezetünk, ahogy a családunk megítél, megdicsér minket egy adott ruhadarabban. A televízió, a mozi, a magazinok hatása alá kerülünk, míg végül a legtöbben végleg elsodródunk a színek világától és a biztonsági zónába menekülünk: a feketék, szürkék, barnák, drappok területére.
A színek azonban makacsul fel-feltűnnek és bekéredzkednek a szekrényünkbe, ha másként nem, egy téli sapka-sál-kesztyű, vagy egy kitűző, egy cipő, egy táska formájában.
Miért félünk a színektől?
A válasz talán a bizonytalanságban keresendő. Ki határozza meg, hogy mi áll jól nekünk? Hogyan tudhatjuk biztosan, hogy valami jól áll-e nekünk? Ha szabadon, és a fejünkben duruzsoló figyelmeztetések, gátlások (á, túl öreg vagyok én már ehhez!) nélkül választanánk, bizony ott lógna a szekrényünkben az a tűzpiros ruha, az a türkizkék kalap, vagy az a citromsárga sál. Hogy megtaláljuk ehhez a kellő bátorságot – vagy inkább visszataláljunk a gyerekkori színek iránti rajongásunkhoz –, érdemes támpontokat keresnünk. Ebben segít számunkra az évszaktípus szerinti besorolás.
Ha kíváncsi vagy, milyen évszaktípus vagy, a Caféblogon elolvashatod.
