| Ha kérdésed van, ide írhatsz szakértőinknek: psziche@sanomamedia.hu |
Soha se mondd, hogy vége
Négyéves kapcsolatom ért véget egy hete. A párom döntött így, szerinte visszafordíthatatlanul megromlott a viszonyunk. Sok mindenben tévedtünk. Én elkényelmesedtem, felszedtem húsz kilót, kicsit el is hanyagoltam magam és őt is, mind szexuálisan, mind külsőleg. Számtalan hullámvölgyön vagyunk túl, voltak veszekedések is. Igaz, ennek ellenére tervezgettük már a jövőt, épp kertes házat szerettünk volna vásárolni, szóba került az esküvő és a gyerekek is. Egy jó hónapja úgy döntöttem, helyrehozom a kapcsolatunkat, rájöttem, hogy ő az igazi számomra. De már késő volt. Kiszeretett belőlem. Egy nap elém állt, és közölte, hogy vége, és lelépett egy napra. Nagyon kétségbeestem, sírtam, hívogattam, de hiába. Másnap hazajött, összepakolt, és elköltözött a szüleihez.
Azóta eltelt kilenc nap… a barátaim tanácsára hagytam, hadd nyugodjon le. Egy hét múlva mégis felhívtam. Azt mondta, hogy nem fognak a dolgok változni, mert már nem hisz a változásban, annyiszor megpróbáltuk. Édesanyja hívott egyszer, elmesélte, hogy a fia gyötrődik, sír, hogy nem akart nekem fájdalmat okozni. (Sajnos a barátainknak már azt mondta, hogy részéről a kapcsolatunk le van zárva.) Nem tudom, mit tegyek. Hogy szerezzem vissza a bizalmát? Mivel bizonyítsam, hogy innentől minden más lesz?
Üdv: Anita
Válaszol: C. MOLNÁR EMMA
Kedves Anita!
Sajnálom, hogy – ha szabad így fogalmaznom – későn írtál. Későn, mert, ahogy a leveledből kiderül, a párod már döntött, elköltözött, sőt a baráti körrel közölte, hogy szakítása végleges, mivel nem bízik a változásban. Részemről az a kérdés, hogy milyen változásban nem bízik: a tiédben? Abban, hogy ahogyan felszedtél húsz kilót, azt le is tudod adni? Abban, hogy veszekedések helyett áttérsz a türelmes, közös megbeszélésekre, szorgalmazod a közös döntéseket? Abban, hogy a szeretet átsegít a nehézségeken, és van a kapcsolatnak annyi összetartó ereje, hogy lehet közös jövőtök? Vagy abban nem bízik, hogy ő akar-e házasságot kötni és alkalmas-e rá? Szeretne-e gyereke(ke)t nemzeni, nevelni veled? Más szóval elég érett-e a felnőtt férfi életével együtt járó felelősségvállaláshoz? Mint látod, válaszom tele van kérdőjelekkel.
Azt gondolom, hogy négy év után partnerednek be kellene váltania a régi, közös álmokat: házasság, gyermekek, azaz család és egy közös otthon. Ahol nem csak egy férfi és egy nő él együtt, „amíg a szerelem tart”. Nem pusztán örömökről, hanem önmagunk mellett a másikért, sőt gyermekek esetében az értük, az együttesért vállalt felelősségről is szól(na) az élet. A párod talán még nincs kész erre. Segítségemet kérted, hogy adjak abban tanácsot, hogyan „szerezhetnéd” vissza a partneredet. Ebben nem tudok segíteni, de abban talán igen, hogy jobban megértsd a másik valódi szándékát. Véleményem szerint fogadd el, hogy vége, és inkább tanulj ebből a négy évből, mert van mit (például: egy nő ne engedje el magát!).
Szakértőnk válasza a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:
- A lelkünkben élő férfi
- Sárkányanyák és kicsi papucsfiaik
- Nézd meg az anyját, kezeld a fiát! – interjú Novodomszky Évával és Papadimitriu Athinával
- Égnek áll a hajad a stressztől?
- Férfiélet, női sors – Müller Péter írása
- A nőiesség segélykiáltása – PCOS szindróma
- Szabadság, szerelem – teszt
- Gyógyító irodalom
