Mivel számítógéppel dolgozom, egész nap előtte ülök. Pihenésképp többször is felnézek a közösségi oldalakra. Ott olvasom el a híreket, onnan nézek recepteket, ott látom, mi foglalkoztatja épp a barátaimat. Tucatnyi gyerekfotót lájkolok. Iskolakezdés, verseny, játszótér – mind jó alkalom arra, hogy megossza az ember a gyerekei képeit, így mások is láthatják, mennyit nőttek és milyen szépek. Szerintem ez a legjobb a közösségi oldalakban, hogy tudjuk, mi történik azokkal, akik bár messze vannak tőlünk, mégis fontosak.
Jól nézd meg, mit teszel közzé!
Mi távol élünk a rokonainktól, ezért is olyan nagy öröm, ha legalább a világhálón láthatom őket, és ők is nyomon követhetik a mi csemetéink fejlődését. Természetes tehát, hogy a gyerekeimről gyakran töltök fel fotókat. Miért is ne tenném? Szépek, okosak – büszke vagyok rájuk.
Nem gondoltam, hogy ezekkel a képekkel vissza lehetne élni, hiszen nem tennék fel róluk ruhátlan, ciki, de még csak fürdőruhás fotókat sem. Nekik természetesen nincs saját profiljuk. Az egyik tíz-, a másik tizenegy éves, és a Facebook szabályzata alapján ez számukra tilos. Persze tudom, sok szülő áthágja a szabályt, számos osztálytársuknak, barátjuknak van már saját oldala, de az én lányaimnak ez nem volt fontos, úgy döntöttünk, ráérnek még belépni a virtuális világba. Ezért is döbbentem meg, amikor egy ismerősöm felhívta rá a figyelmemet, hogy mindkét lányomnak van saját oldala.
Ám én hiába írtam be a keresőbe a nevüket, nem volt eredménye. A férjem sem láthatta őket. Más barátaink viszont igen. Az ő gépükön szembesültem először azzal, hogy a hír igaz. A lányaim tényleg fenn vannak, méghozzá csupa olyan képpel, amelyeket korábban én töltöttem fel a mobilomról. Amikor megnéztem, kik az ismerőseik, még jobban megdöbbentem: csupa ismeretlen arc. Egyetlen barát, rokon, osztálytárs nem volt közöttük, volt viszont sok hozzájuk hasonló tinilány és meglepően sok középkorú férfi. Nyilvánvaló tehát, hogy nem arról van szó, áthágták a szülői szigort, hanem arról, ellopta valaki a személyiségüket.
Mivel én hivatalosan nem láttam a profilokat, nem is tudtam jelenteni az esetet a közösségi oldal szolgáltatóinak, és kérni sem, hogy töröljék a lányaim ellopott képeit. Ezért a barátaimhoz fordultam segítségért, remélve, hogy ha sokan hívják fel a figyelmet erre a visszaélésre, gyorsan véget vethetünk neki. A kérésem pillanatok alatt több száz megosztást kapott. Másnapra pedig a profilok eltűntek. Nem a szolgáltató törölte őket, valószínűbb, hogy az elkövető megijedt, és ő próbálta eltüntetni a nyomokat.
Mit tehetek a biztonságom érdekében?Első lépésként érdemes megnézni a „Megtekintés mint…” funkcióval, mit lát belőlünk egy idegen a Facebookon. Ez a „fülecske” akkor jelenik meg, ha a nevedre, majd a „Tevékenységnaplóra” kattintasz. Ha úgy gondolod, hogy túl sok információ látható rólad, és ezeket nem akarod az egész világgal (egymilliárd emberrel!) megosztani, állítsd be, hogy csak ismerősök férjenek hozzá. Ha volt kollégákat, tanárokat se akarsz ezzel szórakoztatni, létrehozhatsz egy szűkebb családi, baráti kört, és akkor csak ők nézhetik meg, amit feltöltesz. Érdemes havonta fél órát rászánni az ellenőrzésre, mert a szolgáltató rendszeresen fejleszt, és időnként változtat dolgokat. |
Álcázott profilok csapdájában
Az üzenőfalam az eset óta radikálisan megváltozott. Eltűntek a gyerekfotók. A legtöbb ismerősöm úgy döntött, tanul a példánkból, és többé nem teszi fel a netre a gyerekei fényképét. Törölte azokat is, amelyek eddig felkerültek. Beteg világ ez, indokolták a tettüket, jobb a biztonság. A szakember szerint azonban ez túlzás.
„Nem a tiltás a megoldás, hanem az, ha megtanuljuk használni a közösségi oldalakat – állítja Nagy Brigitta pszichológus. – Társas lények vagyunk, szeretünk örülni egymásnak, részt venni egymás életében, kapcsolatot tartani. A közösségi oldalak ezért olyan sikeresek. Az ilyen esetek után kitör a pánik, és mindenki törölni kezd, pedig nem pánikolni kellene, inkább megismerni a szabályokat és a lehetőségeinket. A közösségi website-ok kereskedelmi oldalak, amelyek abból élnek, hogy sok emberhez eljutnak, így az alapbeállítások szerint minden nyilvános, amit felteszünk. De a cégeknek nem érdekük, hogy akit egyszer megszereztek, az elpártoljon tőlük, így mindent lehet titkosítani is.”
Ami velünk történt, ijesztő, hiszen belegondolni is szörnyű, hogy idegen emberek turkáltak a gyerekeim fotói között, és a nevükben ismerkedtek. A hozzáértők azt mondják, valószínűleg csalinak használták őket pedofil emberek, hogy hasonló korú gyerekekkel ismerkedjenek. Nyilvánvaló, egy ismeretlen középkorú férfit egyetlen normális kiskamasz se jelölne vissza, de a legtöbben gondolkodás nélkül elfogadják egy hasonló korú lány barátságát. A tinik körében szinte harc dúl azért, kinek van több ismerőse a neten – ez a népszerűség fokmérője.
„Az internetes pedofíliát nem a mi feladatunk kezelni, erre ott van a rendőrség. Nekünk, szülőknek a tiltás helyett inkább az lenne a dolgunk, hogy beszéljünk a kamasz gyerekeinkkel a világháló veszélyeiről, és mutassuk meg, hogyan lehet a közösségi oldalakat okosan, biztonságosan használni. Fontos, hogy jól gondolják meg, kiket vesznek fel az ismerőseik közé, milyen fotót tesznek ki, hogyan állítják be a profiljukat. Főként pedig ne féljenek szólni, ha egy idegen ember akarja felvenni velük a kapcsolatot, ha furcsákat kérdez tőlük, vagy ha találkozót kér” – tanácsolja pszichológus szakértőnk.
„Csalinak használták őket pedofil emberek, hogy hasonló korú gyerekekkel ismerkedjenek.”
A netes visszaélés is büntethető!
Az internetezést is tanulni és tanítani kell. Persze attól még visszaélhetnek vele, de ez a valós világban is megtörténhet, hiszen vannak betörések, rablások, gyilkosságok. Ám a védekezésre nem a bezárkózás a megoldás, hanem az óvatosság. A világhálón is ezt kell tenni, és akkor kisebb a rizikó. A baj persze így is megtörténhet, és ilyenkor ajánlott szakemberhez fordulni.
„Minden hasonló esetben érdemes rendőrségi feljelentést tenni, hiszen felnőttel és gyerekkel egyaránt előfordulhat, hogy visszaélnek a nevével vagy a képeivel. Ez önmagában nem tűnhet olyan óriási gondnak, de megeshet, hogy egy komolyabb csalás vagy zaklatás előkészületeire bukkantunk, hiszen nem tudhatjuk, kinek mit írnak a nevünkben – magyarázza dr. Ormós Zoltán ügyvéd, aki kifejezetten internetes ügyekre specializálódott. – Érdemes ilyenkor ügyvéd segítségét is kérni, aki tisztában van vele, mit lehet tenni. Általában azt tanácsoljuk, hogy inkább a rendőrségnek, mint a közösségi oldal üzemeltetőinek jelentse valaki, ha ilyesmit tapasztal. Az aktív oldalakat ugyanis ők jobban meg tudják figyelni, így előbb megtudhatjuk, ki vagy kik az elkövetők.” Kevesen tudják, de Magyarországon is több per indult már világhálón történt zaklatások, trollok ügyében, komoly kártérítési összegekkel. Nem kell tehát némán eltűrni, ha inzultus ér minket. Mert bár az internetes valóság csak virtuális, a rajta elkövetett bűnök nagyon is valóságosak, épp úgy, mint az ezekért kapható büntetés.
Cikkünk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- A lelkünkben élő férfi
- Sárkányanyák és kicsi papucsfiaik
- Nézd meg az anyját, kezeld a fiát! – interjú Novodomszky Évával és Papadimitriu Athinával
- Égnek áll a hajad a stressztől?
- Férfiélet, női sors – Müller Péter írása
- A nőiesség segélykiáltása – PCOS szindróma
- Szabadság, szerelem – teszt
- Gyógyító irodalom
