| Ha kérdésed van, ide írhatsz szakértőinknek: psziche@sanomamedia.hu |
Örökbe adtam a gyerekem
Két évvel ezelőtt külföldre jöttem, és megismerkedtem egy fiúval. Hamar egymásba szerettünk, ám ő nős. Még ma is együtt vagyunk, de közben teherbe estem. Nem tudtam volna megtartani a babát, az abortusz sem jöhetett szóba, és haza sem mehettem. Így az örökbeadás mellett döntöttünk. Találtunk egy nagyon rendes családot, náluk jó helyen van a kislányom. Most tizenöt hónapos, még láthatom, de egy pár hónap múlva már nem. Hogyan lehet ezt feldolgozni? Mit tehetek, hogy ne mindenhol őt keressem? A párom számára ez tabutéma, vele nem tudok erről beszélgetni.
Üdvözlettel: Évi
Kedves Évi!
A történet, amit leírtál, azok közé az esetek közé tartozik, amelyekre nem lehet egy-két „hasznos tanáccsal” válaszolni. Született egy közös gyermeketek, akiről jelen helyzetben nem tudtatok szülőként gondoskodni. Ugyanakkor a döntést nyilván együtt hoztátok meg, és azt is láthatjátok, hogy a kislány jó helyre került, szeretik, és megkap mindent, amire szüksége van. Tudom, nehéz elfogadni, hogy mások fogják felnevelni, másokat fog a szüleinek tekinteni. Ez most neked fáj a legjobban, hiszen ő egyelőre nem érzi a helyzetben a rosszat.
A munkám során már több olyan felcseperedett gyermekkel találkoztam, akiknek hasonló volt a múltjuk, mint a ti lányotoknak. Akik időben magyarázatot kaptak a kérdéseikre, azok könnyebben dolgozták fel az örökbefogadás tényét, mint azok, akik sosem kaptak választ. Lehet, hogy megnyugtató lenne számodra, ha egyszer elmondhatnád a gyerekednek, mi is történt valójában – talán amikor már ő is felnőtt lesz. Azt javasolom, beszéld meg a nevelőanyjával, hogy eljöhet az a nap, amikor a kislány szeretné megismerni a múltját, a származását. Megteheted, hogy leírod mindazt, amit gondolsz, érzel, és egy borítékban otthagyod a családnál, hogy amikor úgy érzik, eljött az ideje, odaadhassák neki. Ez az ő döntésük lesz, de te adhatsz egy esélyt. A nevelőszülők beleegyezésével, őket is bevonva írd le az igazságot. A kislány hálás lesz neked és a családjának is, ha megtudhatja mindazt, amit szeretne.
Korábbi szakértői válaszok“Hogyan szerezzem vissza a párom?” – Válaszol C. Molnár Emma |
Az ilyen szituációk minden fél számára nehezek. Lelkierő és intelligencia kell a kezelésükhöz. Azt tapasztalom, hogy a jogi kereteken túl az emberi tényezők játsszák a legfontosabb szerepet abban, miképpen tud valaki tovább létezni egy ilyen élethelyzetben. A fájdalom, a keserűség természetes velejárója a folyamatnak, erre senki sincs felkészülve, és nem is megkerülhető. Ám ha igyekszünk a szívünk szerint cselekedni és megtalálni a legmegnyugtatóbb megoldást, akkor a legkisebb rossz ér majd bennünket. A párodnál tabu a téma, írtad, de azt tudnod kell, hogy ez idővel változhat. Ő nyilván menekül a rossz érzései, a bűntudata, az önmagában való csalódottság elől, és a te elkeseredéseddel sem akar nap mint nap szembesülni. Adj egy kis időt neki, és ha már tudsz sírás és bánat nélkül beszélgetni vele, próbáld meg újra. Fontos lenne, hogy együtt dolgozzátok fel a történteket, és megnyugtassátok egymást, hogy nem haragudtok a másikra. Egyikőtök sem hibás, meggondolatlanok és felkészületlenek voltatok erre a lehetőségre, és ennek ára van. Elfelejteni nem fogod, fogjátok, de a tudat, hogy egy ilyen nehéz helyzetben is egymás mellett maradtatok, segíthet továbblépni. A legjobb döntést hoztad meg, amit tudtál. A jövőben pedig légy tudatos, te irányítsd a történéseket magad körül!
Olvasónk levele és a szakértői válasz a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:
- „Nem kötelező szeretni” – interjú Feldmár Andrással
- „Kezdetben csak a migrén volt közös bennünk” – interjú Máté Krisztinával és Bárdos Andrással
- A lélek eszmélése – Tolvaly Ferenc írása Indiáról
- Irányítsd a konfliktusaidat! – Asszertivitás-tréning
- Ha hatot mutat az óra – Mitől lankad a férfiasság?
- Küszködő kamaszok – Ranschburg Jenő írása
