Házi buci tönkölylisztből
Legutóbb sütés nélküli kenyérdagasztásra adtuk a fejünket Boldival, aki most első osztályos tanuló, szereti a papagájokat, újabban a focit, és akár hiszitek, akár nem, az egészséges ételeket. Az anyukájának, Anitának valami titokzatos módon sikerült elérnie, hogy Boldi a menzakajából is kiszűri, amit nem tart nagyon egészségesnek, és az otthonról hozott szendvicset választja helyette.
Boldizsár tetőtől talpig focimezben vár, és azonnal meg kell néznie Ricsi papagájt és új párját, Petrát, hiszen már közös fészkük is van. A fészekbe reményeink szerint egyszer tojások kerülnek, azt pedig, hogy a tojás hogyan kerül oda, egyelőre hagyjuk. Ricsi és Petra végigcsicsergik konyhai ügyködéseinket. A hamburgerünk pedig azért lesz egészséges, mert a bucit is mi sütjük tönkölylisztből, a húst pedig a megbízható hentesünktől vettük. Persze lehet turbózni biomarhával is a dolgot, mi most ezt kihagytuk. Négy hatalmas gigahamburgert csináltunk, egyet nagyjából 800 forintból hoztunk ki.
|
Hozzávalók a bucihoz: Hozzávalók a húshoz: • 80 dkg marhalapocka, persze darálva Ebből az adagból négy igazán óriási hamburger jön ki. Tényleg óriási. |
Valljuk be, hogy időről időre igenis megkívánjuk a gyorséttermi hamburgert, sőt várandós nők beszámolói szerint néha kifejezetten őrjítő tud lenni a sajtos hamburger utáni vágy. Nyilván az anyuka is megkívánja néha, így aztán gondolkodhat eleget, hogyan magyarázza el a gyereknek, hogy ez maga a megtestesült egészségtelenség. “Szerencsére nálunk a gyorséttermi hamburgereket kiütötte ez a házi variáció, tényleg nem tart sokáig elkészíteni, és Boldit mindig fel lehet csigázni vele” – magyarázza Anita, Boldi anyukája.
Lapozzátok végig a galériát, és lépésre lépésre megmutatjuk, hogyan csináltuk a gigahamburgert!
“Január 25-én” – kapom a súlyosan pontos választ arra, hogy Boldizsárunk mikor evett utoljára hamburgert. A tésztával most nem bánja, ha mi pepecselünk, de férfiúi öntudatának teljességével határozottan kijelenti, hogy a hús grillezéséhez ő ért, szóval azt ő csinálja majd.
A hentesnél marhalapockát vettünk (ha kíváncsi vagy a marha részeire, kattints a háziasszonyképzőnkre), először szépen összedolgoztuk mindenféle fűszerrel, tojással, mustárral, és persze hagymával – csak olyannal, ami kedvünkre való. “Sírógörcsöt kapok a hagymától” – jelentette ki Boldizsár, pedig esküszöm, nem kényszerítettük hagymaaprításra. “És akkor a húst is megfuttatjuk?” – kérdezte aranyosan, mert látta, hogy a bucihoz az élesztőt megfuttattuk, ahogy illik.
A tésztát is addig gyúrtuk, amíg össze nem állt. Mondjuk lehet kisebb bucikat is formázni belőle, mert a mieink gigaméretűre sikerültek.
Így aztán a húst is óriási darabokban sütöttük ki, de Boldizsár kifejezetten örült a hatalmas hamburgernek. A fotó, amelyen először fogja a kezébe az extra mustárral megkent hamburgerét, mindent elárul. Hát ő simán betolt egyet, mi, felnőttek csak többszöri szuszogás után bírtuk megenni a roppant egészséges gigahamburgerünket.
