Na, a magyarok tuti nem fognak táncolni, gondoltam én aljas, előítéletes, mielőtt betipegtem az A38 táncterébe, ahol egyelőre mindenki lázasan majszolta a szendvicseket, és DJ Dub Spencer nyomta már rendesen, nagyjából úgy, mintha egy esti buliban éppen hajnali egy körül járnánk.
“Ja, itt táncolni is kell?” – kérdezte a kolléganőjétől Rita, aki azért arra nem számított, hogy itt tényleg tánc lesz. Dórinak, a kolléganőnek, már az asztal mellett jár a lába, és kifejezetten azért ugrottak át a szomszéd irodaházból, hogy lazítsanak egyet. “Lesz kedvetek visszamenni dolgozni?” – kérdezem kissé kétkedve, de ők elég lelkesek. Én egyelőre nem látom magamat, ahogy visszaülök a gép mellé. Inkább valami réten futkosást tudnék elképzelni utána.
| A Lunch Beatet a svédek találták ki 2010-ben, a lényege, hogy ebédszünetben, egy óra alatt bulizik egyet az irodából kiszabadulva a munka népe. A svédek szerint egy ilyen ebédszünet után sokkal jobb kedvvel térnek vissza az emberek a munkába, és hatékonyabban tudják ellátni a teendőiket. Ja, és az alkohol szigorúan tilos. Május 6-án tartották a Nemzetközi Lunch Beat napot, így nemcsak Budapesten, hanem például New Yorkban, Jakartában, Montrealban vagy éppen Bostonban is táncoltak ebédidőben. |
Mivel az egész egy óra, itt nincs idő gondolkodni azon, hogy most akkor táncoljuk-e, meg mikor táncolunk, hanem bele kell csapni, és kész. Itt aztán nem volt semmi szégyenlősködés, némi bevezető falatozás után simán beállt mindenki lötyögni. Olyan is volt, aki rendesen odarakta magát, és Balaton Sound-os tánctechnikával hengerelte le kollégáit. Sőt, egy még bevállalósabb férfikolléga diszkrét csípőnyomkodásos módszerrel is ráment egy, a módszert látszólag nagyra értékelő kolléganőre. A svéd nagykövetség munkatársai is kitartóan ropták mindvégig, egyébként ők támogatták az egész rendezvényt.
Itt lehet a teljes, egyórás budapesti Lunch Beatet megnézni, 1,26-tól kezdődik a partika.
“Ez olyan mintha leugranék munkaidőben, mondjuk jógázni” – mondja egy svéd jogász, Mirjam Johansson, aki már évek óta Budapesten él, és nagyon büszke, hogy a világ átvette a svédektől a Lunch Beatet. “Stocholmban ez már szinte mindennapos dolog.”
“Az anyukám küldött, hogy vezessem le a feszültséget” – magyarázza a 18 éves Alina, aki éppen matek érettségi után ugrott be táncolni egy kicsit. “Nem mész haza tanulni a holnapi törire?” – kérdezem én, ünneprontó. “De hát az könnyű!” – aztán pördül is vissza a táncos tömegbe.
Van egy csapat, összeszokott munkatársaknak tűnnek, ők a leglelkesebbek, aztán kiderül, hogy a főnökük épp szabadságon van, ez adja az extra derűt a tánchoz. Mondjuk napi egy óra közös tánc a kollégákkal elég csapatépítő lehet, és az a jó benne, hogy mivel nincs alkohol, beégetni se tudjuk magunkat a többiek, netán a főnökünk előtt. És ami nekem külön megdöbbentő, hogy az embernek utána van kedve visszamenni dolgozni, tényleg fura.
Itt egy másik videó Vietnamból, ahol 2.10 körül még vonatoznak is! Szuper!
A legközelebbi magyar Lunch Beat időpontját itt találjátok majd meg.
