Agyban is eddz, ne csak testben!

Mivel edzőként szemtanúja vagyok sok nagy fogyásnak, alakulásnak, észrevettem, hogy egy bizonyos ponton eldől, hogy az illető hölgy elképesztően fog-e alakulni, vagy épp semmi változás nem lesz az alakjában, esetleg abba is hagyja a programot.

Amikor valaki eljön személyi edzésre, az első alkalommal konzultálunk. Meghallgatom, mit szeretne, hogyan képzeli el a munkát, mik az eddigi élményei az edzést-diétát illetően, majd elmondom én is, hogy nagyjából mire számíthat. Ha különösen bizonytalannak vagy kétségbeesettnek tűnik a hölgy az alakját illetően, azonnal elmondom neki, hogy nálam az a szabály: nincs önostorozás, hisztizés, önsajnálat. Ezek az élmények ugyanis csak kézifékként funkcionálnak a programban, semmi szükségünk rájuk! A folyamat akkor lesz sikeres, ha mindenki részt vesz a munkában, igazi csapatként: az edző és a szaktudása, és a vendég: agyban, testben, lélekben.

Meg kell tanulni önmagaddal csapatban dolgozni! Meg kell értened, hogy nincs értelme úgy edzeni, hogy közben lesajnálóan vagy undorodva nézegeted magad a tükörben. Az önsegítő könyvek erre mondják, hogy “azt teremted, amit érzel” – azonban van egy sokkal praktikusabb oka is ennek a gondolkodásnak. Ha percenként megnézed magad a tükörben, nem pörög az edzés, elmegy az időd, elmegy a kedved, talán be sem fejezed, de minimum megutálod az edzést. A cél viszont pont az, hogy megszeresd az edzést. Hogy az étkezésben megtaláld az optimális mértéket. Hogy legyen kedved csinálni!

Természetes, hogy az elején nem tetszik, amit látsz, ezért is kezdtél bele a változtatásba – de a csavar az egész sztoriban pont az, hogy kezdd el MOST úgy érezni magad, mint az a fitt lány, aki majd leszel!

Tudom, erre a válasz (pláne ha valaki régóta vagy sosem volt elégedett az alakjával) ez: “De hát nekem fogalmam sincs, milyen érzés az. Fogalmam sincs hogyan néz magára a tükörben az, aki tetszik magának. Agykontrolloznám én a lapos hasat, de milyen érzés az?!”

Hogyan csináld? Tudd meg a Fitneszanyu blogról!