A történet a hasammal akkor kezdődött, amikor megszültem második gyermekemet (ismét ikrek). Mindketten nagy súllyal jöttek a világra, én pedig meglehetősen kicsi voltam hozzájuk képest. A második gyermekem után már látszott, hogy nem fogom tudni tornával helyreállítani és normalizálni az állapotot, ezért sebészhez kell fordulnom. A terhesség során a hasizmom nem bírta a rá rótt változást, nagymértékű nyúlást. A műtét kb. 2,5 hónapja volt, oka az egyenes hasizom nagy mértékű eltávolodása és köldöksérv.
Mi történt azóta? A műtéttől számítva 4. héttől aktív résztvevője vagyok a saját spin racing óráimnak, a műtét utáni 8. héten pedig a “Kihívás napja” keretében megrendezett 5 órás spin racinget tekertem végig, mindenféle hasi fájdalom nélkül (persze más volt, láb-talp, fenék. Egyelőre egyetlenegy problémám van ezzel az egésszel, mégpedig hogy a hasamra még nem tudok edzeni, a hasizomgyakorlatokra még várnom kell, azokat nem bírom… azt hiszem, még hónapoknak kell eltelniük, mire megerősödik annyira, hogy elkezdhetek a kockákon dolgozni, addig pedig nem vagyok annyira lelkes az edzésekben… A “kötelezőt” megcsinálom, de még mindig nem az igazi az intenzitásom. Nagyon-nagyon várom, hogy végre a hasizomgyakorlatokat is beépítsem az edzéseimbe!
Ezt még nem tudom tapasztalatból írni, de nagyjából fél-egy év, amíg a has keménysége és érzéketlensége megmarad, ha valaki hasba akar verni, kicsit olyan érzés, mintha “zsibbadna”. A heg körül is kemény, merev a hasam, ezek mind fel fognak puhulni – állítólag és remélhetőleg. De semmiben nem zavarnak ezek a “mellékhatások”…
Olvass tovább a Fitneszanyu blogon!
