Úgy kezdődött az egész, hogy egy ebédelés alkalmával az egyik vendég a kollégájával imádkozott egyet csendben az étel fölött, majd a legnagyobb meglepetésére a végén közölte vele a pincér, hogy 15 százalék kedvezményt kapnak, mert imádkoztak.
Ez az a bizonyos számla
Elsőre elég felháborítónak tartottam a különös kedvezményt, és nemcsak azért, mert én nem vagyok vallásos. Persze hogy ki miben hisz, hogyan, mikor és miért imádkozik, totális magánügy. Én nem szólok bele a más vallásába, nem nevetem ki, nem kérdőjelezem meg, mert az övé. De rögtön az jutott eszembe, hogy majd özönlenek a kedvezményre hajtók ebbe az észak-karolinai étterembe, és csak azért, hogy olcsóbb legyen a kaja, majd imára hajtják fejeiket.
Pont emiatt a képmutatás miatt, a képmutatásra buzdítás miatt – “Imádkozzatok kedvezményért!” – tartottam taszítónak az ötletet, amíg nem olvastam, mit mond a tulajdonos. (Kiráz a hideg a gondolatára is, hogy bemenjek egy olyan étterembe, ahol körülöttem mindenki kamuimádkozik…)
“Nem vallási okokból, hanem spirituális okokból jutalmazzuk azokat a vendégeket, akik megtisztelik az ételt. Éltem a harmadik világban, ahol éheznek az emberek, ezért tartom fontosnak, hogy itt értékeljék az emberek azt a finomságot, ami az asztalukra kerül” – magyarázta Mary Haglund a Washington Timesnak.
Szóval szerencsére nem kötelező imádkozni, csak akkor, ha szívből jön – azt lehet, és azért jár is a kedvezmény. Már látom a vitát a pincérek és a vendégek között arról, hogy akkor ez most szívből jövő ima volt-e vagy sem.
