Kisiskolás és kamaszkorunkban egy cseppet sem lepődtünk volna meg, ha hasonló reklámszöveget látunk a rettegett iskolaorvosi szoba falán. Ide terelték le rendszeresen évente egyszer az egész évfolyamot, az osztályok fiú és lány nebulói sorban állva várhatták, hogy lajstromba vegyék őket.
Nem tudjuk, más hogy élte meg ezeket a szeánszokat, de nekünk életünk legmegalázóbb élményei közé tartozik ez a fajta iskolaorvosi vizsgálat. Ilyenkor persze a többiek füle hallatára (mert az ajtót nem csukták be, minek is azt) diktálták be mindenki súlyát és magasságát a jegyzőkönyvbe, centivel méricskéltek, mint az ágyékkötős rabszolgát a piacon, és persze kommentálták is az eredményeket. Volt, akit még tovább fogdostak, vizsgálgattak, persze nem mondták meg, miért. Gyakran átbeszéltek a fejünk felett a védőnővel. Privát szféra, szemérem, érzékeny adatok? Francokat. Tízesével voltunk beterelve a vizsgálóba. Mert a gyerekeknek/tiniknek nincs emberi méltóságuk. Nyilván.
Iszonyú kellemetlen ez a legtöbb gyereknek
Aki kövérnek gondolja magát (akkor is, ha nem az), azért, aki valóban az, annak is, és aki túl sovány, vagy csak szégyell levetkőzni mások előtt, vagy mondjuk a barátnőivel versengve fogyókúrázik, annak mind rémálom ez a mustra. De ne legyünk igazságtalanok, a soványak, alacsonyak, magasak, a sebhelyesek, azok, akiknek még nem nő a mellük, azoknak, akiknek már “túl” nagy, akik izmosak, akik “puhányok”, akár fiúk, akár lányok, utálni fogják.
Miért? Azért, mert a gyerekek is emberek. Ha még mindig nem érti valaki, most képzelje már el, hogy a munkahelyen az összes kollégával együtt lemérnének minket és a folyosón röhögnének a menőbb arcok, jobb munkakörökben dolgozók, meg a csini asszisztensek Marikán, aki molett, és Gizin, aki igazi vékonydongájú alak. Na és Jenő? Hát láttátok, hogy sebhelyes a mellkasa? Leforrázta gyerekkorában. Hát pfuj, nem csoda, hogy nincs senkije.
Fiúk, lányok, gyerekek. Emberek. Joguk lenne arra, hogy ne méregessék őket csoportosan, hogy adataikat csak az orvos, egészségügyi személyzet lássa, hallja. Lenne. Vajon ez érdekel bárkit? Eddig soha senkit nem foglalkoztatott hasonló kérdés. Ennyi időbe és emberi erőforrásba ez fér bele kérem.
Három kategóriába sorolják őket
Most, hogy kezdődik az iskola, ötödik osztálytól felfelé évente egyszer megmérik majd a gyerekek testzsírszázalékát, hogy rávegyék őket a rendszeres sportolásra. A Magyar Diáksportszövetség által kidolgozott Nemzeti Egységes Tanulói Fittségi Teszt (Netfit) méri majd a gyerekek erejét, testösszetételét, tápláltságát, állóképességét, vázizomzatuk állapotát, hajlékonyságát, testzsírszázalékát, és ezek alapján három kategóriába sorolják majd őket.
Lesznek, akiket szeretni fog a tornatanár és nem égnek le a többiek előtt, ők az úgynevezett “egészségzónába” kerülnek. A szürke többség és a csak kicsit cikisek a “fejlesztés szükséges” minősítést kapják, akik pedig a tornatanár fintorgó arcával álmodva utálhatják önmagukat, a “fokozott fejlesztés szükséges” címkét kapják. Csodás. (Igen, ironizálunk, valójában nem tetszik.)
Az eddigi adatok azt mutatják, hogy a kövér gyermekek aránya az utóbbi években nem változott. Minden korosztályban a gyermekek 10-12%-a elhízott. Az alsósoknál a lányoknál, idősebb korban fiúknál több a túlsúlyos. Ehhez képest a magyar lányok 43, míg a fiúk 24 százaléka gondolja azt magáról, hogy túl kövér. A lányok szinte valamennyi országban sokkal rosszabb testképpel rendelkeznek, mint amilyenek valójában. Ennek megfelelően a 11 éves lányok közel ötöde diétázik, a 15 éves lányoknak pedig harmada eszik kevesebbet, hogy fogyjon.
Stigma
Most pedig kapnak majd egy címkét (jó eséllyel az egész osztály előtt és a tesitanártól) arról, hogy kövérek, mi több: zsírosak. Vagy puhányak, nyeszlettek, egészségtelenek, Taigetoszra valók. Esetleg még megnevelhető a testük, vagy örülhetnek ha az “elmegy” kategóriába belefértek. Így legyen a gyerekeinknek pozitív önképük.
Írtunk már róla, hogy ha egy gömbölyded lányt a súlyával piszkálnak, attól nem fog lefogyni. A kritika ahelyett, hogy javítana, vagy csupán figyelmeztetésként szolgálna, csak tovább ronthatja a helyzetet, és nem ösztönzi őket arra, hogy egészségesebbek legyenek. A kövérség stigmája, vagy az állandó piszkálódás szakemberi segítség nélkül akár orvosi kezelést igénylő, súlyos táplálkozási zavarokhoz is vezethet. És ezek a kutatók az igazán erős, iskolai tekintélyektől jövő nyilvános megszégyenítést bele sem kalkulálták a hatásokba.
A munkadarabok emberek
Szerintünk a hasonló programok esetében alapvető és szigorú előírásnak kellene lennie a felmérés privát voltának. Mérjék fel a gyerekeket, helyes, bár arra intenénk az ötletgazdákat, bánjanak nagyon-nagyon óvatosan a fiatalok testképét érintő témákkal – nem játék az!
Mérjék tehát fel, de könyörgünk, biztosítsák nekik a mindenkit megillető, orvos-beteg látogatásoknál is alapvető diszkréciót és titoktartást. Legyenek tekintettel arra, hogy a “munkadarabok” emberek, sőt nagyon érzékeny életszakaszban lévő emberek. Azért kérjük ezt, hogy húsz év múlva ők ne arra emlékezzenek, ami nekünk megmaradt a hasonló, a statisztikák megalkotása érdekében kötelező “felmérőkből”: a kínos és értelmetlen megaláztatásra.
