“De hát ki hord magánál paprikaspray-t?”
Szerencsére ez volt az egyetlen fizikai támadás, ami valaha ért. Annyi tanulságot levontam, hogy szükség esetén megmentenek. Persze, nyilván lehetett volna az is az eredmény, hogy mostantól csakis gázspray-vel meg kis bicskával közlekedek az utcán, de ha elképzelem, hogy önvédelemből lábon kell szúrnom valakit, hát kifutok a világból.
Ezért dobtam egy hátast, amikor felolvastam egy hírt a szerkesztőségben a kedves, ártatlannak tűnő kolléganőimnek, miszerint Mosonmagyaróváron egy lovaskocsis és egy autós úgy oldott meg egy konfliktust, hogy az egyik nemes egyszerűséggel lepaprikaspray-zte a másikat. “De hát ki hord magánál paprikaspray-t?” – tettem fel a naiv kérdést. Erre két – hangsúlyozom: ártatlannak tűnő – kolléganő vett elő a táskájából paprikaspray-t, a harmadik pedig halkan megjegyezte, hogy neki otthon az éjjeli szekrényén van az éjszakai betörők ellen. A negyedik kolléganőnkről kiderült, volt neki is, csak inkább odaadta védtelenebbnek tűnő barátnőjének. Az ötödik kolléganőnknek is van, csak éppen nem tudja, melyik táskájában. “Az egyik legjobb barátomtól kaptam, nem különösebb felhajtással, hanem csak mert éppen arról beszéltünk, hogy nem lenne baj valami önvédelem. Más kérdés, hogy most például fogalmam sincs, hogy hol van, de még azt sem tudom, melyik táskában, szóval ha most történne valami, akkor nem sokra mennék vele” – mondta.
Paprikaspray az éjjeli szekrényen
Bozótvágó az ágy alatt
Most akkor béna vagyok, hogy nekem nincs semmilyen önvédelmi fegyver a táskámban, vagy akár otthon? Valahogy nem gondolok arra, mi lenne, ha megtámadnának, és attól érzem magam biztonságban, hogy nincs semmilyen paprikaspray a táskámban. Simán látom magam előtt, ahogy kicsavarják a kezemből, és lefújnak vele.
“A férjem egy bozótvágó kardot tart az ágyunk alatt, de ez inkább megijeszt engem, mint megnyugtat” – mondta az egyik barátnőm, amikor elkezdtem megszállottan kérdezgetni az ismerőseimet is arról, hogy ők mitől érzik biztonságban magukat. “Én világéletemben nagy biztonságban éreztem magam: már egész kislányként sokat lófráltam egyedül, és visszagondolva ezek nagyon jó élmények voltak, sokat lógtunk a parkokban és játszótereken nyolc-tíz évesen – ekkor már felnőtt felügyelet nélkül emlékeim szerint, maximum ránk néztek időnként az ablakból.”
Önvédelmi tréning, ami önbizalmat ad
Menő kolléganőm, Judit még egy 3 napos önvédelmi tréningre is elment, mert azt mondja, ő nyuszi. Legalábbis az volt, mert a tréning óta tud 4-5 olyan fogást, amiket “ha álmomból felkeltenek is meg tudok csinálni azért, hogy megvédjem magam”.
Mondjuk annyi kiderült, hogy bár szinte mindenkinek van vagy volt a szerkesztőségben paprikaspray-je vagy olyasmi, leszámítva engem, azért nem biztos, hogy elő mernék venni szükség esetén. “Mi a környéken lakó rossz arcúak miatt vettünk paprikaspray-t, és még mielőtt megbélyegeznétek azzal, hogy előítéletes vagyok, sajnos többször előfordult már fényes nappal, hogy kirabolták a járókelőket. Szóval nem tudom, éles helyzetben mennyire lenne lélekjelenlétem bárkire ráfújni a spray-t, mindenesetre némiképp megnyugtat az érzés, hogy az úton hazafelé, át a parkon, a kezemben lapul.”
Az Otthontérkép blog készített egy jó kis térképet rendőrségi adatok alapján, azon meg lehet nézni, mennyire biztonságos utcában laksz.
És ti mitől érzitek magatokat biztonságban?
