A világhírű francia költő, Charles Baudelaire szavaival élve: a macskák a ház nagy, puha díszei. Szépségük, kecsességük igéző, különösen azoké a fajtatiszta példányoké, amelyeket kifejezetten azért tenyésztettek, hogy minél dekoratívabbak legyenek. Azonban a macska nem dísztárgy, és ezt a választáskor feltétlenül szem előtt kell tartani. Szerencsére rendkívül gazdag a fajtaválaszték, így gyakorlatilag mindenki találhat a saját életstílusához, habitusához megfelelő fajtát.
Fajtatiszta vagy keverék?
A pompás megjelenésű fajtatiszta macskák általában érzékenyebbek a betegségekre, gondosan összeállított étrendet igényelnek, és arra is számítani kell, hogy gyakrabban kell velük – rendszerint költséges – orvosi vizsgálatokra járni. Általában véve tehát több törődést igényelnek, mint az egyszerű házi cicák, amelyek szervezete ellenállóbb, de kevésbé tolerálják a bezártságok, és az ember társaságát sem mindig viselik olyan barátságosan, mint nemesített rokonaik.
Macskát sokan éppen azért választanak, mert a közvélekedés szerint független állatok, jobban magukra lehet őket hagyni, mint például egy kutyát. Ez azonban tévedés: a macska is érző lény, amely éppen úgy tud kötődni a gazdájához, mint egy kutya. Különösen igaz ez a gyakran borsos árú fajtatiszta macskákra. Ha tehát kevés időt töltesz otthon, és nem akarsz a szabadidődben a simogatáson és etetésen kívül több figyelmet szentelni ennek az állatnak, akkor praktikusabb egy sima házi macskát választanod.
Rövid vagy hosszú szőrű legyen?
A rövid szőrű macskák bundájával kevesebbet kell törődni, míg egy perzsa, ragdoll vagy himalája macska szőrét egy gondos gazda naponta átkeféli. Ha az időbeosztásod nem teszi lehetővé, hogy ezt megtedd, vagy egyszerűen csak nem szeretnél ezzel foglalkozni, akkor a macskának is, neked is jobb, ha valamilyen rövid szőrű fajtát választasz, például sziámit, vagy az igen egzotikus és majdnem teljesen csupasz szfinxet.
Csendes társat vagy “beszélgetős” cicát szeretnél?
Egyes macskafajták kifejezetten hangosak: gyakran nyávognak és némelyiknek nem is túl kellemes hangja. Viszont van, aki éppen azt szereti, ha cicája “beszélget” vele. A sziámi és burmai macskák előszeretettel kommunikálnak a gazdáikkal hangok útján is, a maine coon nyávogása pedig az egyik legdallamosabb a fajtatiszta macskák között. Ha viszont inkább egy csendes macskával osztanád meg az otthonod, akkor egy skót lógófülű macskát vagy egy perzsát válassz!
Macskaajánló képgaléria – az alábbi képgalériában egy sor különféle fajtatiszta macskát találsz, a képaláírásban pedig elolvashatod, hogy kinek ajánlott az ilyen cicák tartása.
Aktivitás, játékosság
Alaposan gondold át, hogy milyen temperamentumú macskával tudnád elképzelni a jövődet. Egy cica jellemét ugyanis nem könnyű megváltoztatni, és ez az állat nem fog a te parancsaidra nyugton maradni úgy, ahogy egy kutya. A fajtatiszta macskák jelleme és aktivitása elég jól kiszámítható, de fajtánként változó: némelyik legszívesebben egész nap csak szunyókál, mások pedig igen aktívak, és komolyan igénybe veszik a figyelmed és türelmed. Ha szereted, hogy folyton körülötted nyüzsög egy cica, és a legkülönfélébb berendezési tárgyaidat szemeli ki játéknak, akkor a legjobb választás az igen ragaszkodó, de csintalan abesszin, vagy az béketűréséből nehezen kihozható, de nagy mozgásigényű karthauzi. Ha kevésbé aktív macskát szeretnél, akkor a csendes, nyugodt, már-már lomha perzsa, vagy a jól alkalmazkodó, visszahúzódóbb természetű orosz vagy brit kék illik hozzád.
Hol fog lakni?
Valójában minden macska szívesen van a szabad levegőn, hiszen egy vérbeli ragadozóról, vadászról beszélünk, de egyes fajták jobban tűrik a bezártságot. Igazi otthonülő “fotelmacska” a perzsa és a ragdoll: ezek különösebb izgalmakat nem okozva, békésen elhevernek egy kényelmes párnán akár egész nap. A nemesített fajták általában alkalmasabbak a benti tartásra, míg az egyszerű házi macskáknak – bár ők is nevelhetők lakásban – a bezártság több szenvedéssel jár, mint örömmel.
Van gyerek is a családban?
Bár egy átlagos macska 3-5 kilogrammot nyom, kis termete ellenére igen súlyos sérüléseket tud okozni éles karmaival és fogaival. Nem mindegy tehát, hogy támadó kedvű, morózus vagy éppen békés és türelmes fajtát választunk, különösen akkor, ha a macska kisgyermek közelében lesz. A házi macskák jellemét nehéz megjósolni előre, de a fajtacicák temperamentuma egész jól kiszámítható, és vannak közöttük olyanok, amelyek kifejezetten kedvelik a gyerekek társaságát, és zokszó nélkül viselik, ha a kölykök folyton őket “nyúzzák”. Ilyen például a méltóságteljes és igen strapabíró maine coon, a hosszúszőrű Napoleon macska, a közepes termetű, félhosszú szőrű és a betegségekkel szemben igen ellenálló szibériai macska és a török angóra is.
