Az, hogy mennyire hagyjuk a fejünk fölé tornyosulni a feladatokat, rajtunk is múlik. Tekintsünk el első körben attól, hogy több ember munkáját végzed, vagy a munkakörödről adódóan vannak nagyon intenzív időszakaid, amit aztán mindig egy lazább, kevésbé megterhelő időszak követ.
Ha valakit MINDIG eltemet a munka, az nagy valószínűséggel azért van, mert nem jól osztja be az idejét. Meghatározóak ebben a kialakított és sokszor nem is tudatosított napi szokások is, melyeket mesterfokon gyártott kifogások támasztanak alá.
Tipikus időrablókká válhatnak nagyon praktikus mindennapi szokások, mint például a kávészünet, az internetezés, a cigiszünet vagy éppen a kollégákkal folytatott traccsparti a konyhában. Önmagában egyik sem rossz szokás (kivéve a cigiszünetet, mert az egészségkárosító), és megfelelő időkeretek között igenis szükség van rájuk ahhoz, hogy felfrissülj, szocializálódj, információkhoz juss. Természetesen épp ezek az úgynevezett “észérveink” is egy-egy napi rutin szentesítésénél is!
Szocializálódás: “jaj, olyan régen láttam xy-t, jól esett vele egy kicsit dumcsizni, szegény beteg volt, nem akartam udvariatlan lenni azzal, hogy pár perc után otthagyom”.
Információéhség: “Annyit dolgoztam az elmúlt két órában, egy kis Facebook-szünet jár nekem.”
Felfrissülés: Dohányosok búcsúja: “kimegyünk egy kis friss levegőt szívni, mindjárt jövünk!”
Az, hogy egy napi rutin a munkádra káros hatással van-e, a vele eltöltött idővel mérhető a legjobban, tudj meg többet a Női Pálya blogon!
