„Majdnem 4 és fél kilóval születtem, már akkor örök diétára voltam ítélve. Örököltem a körtealkatot, a hízásra való hajlamot, és sajnos a rossz táplálkozási szokásokat. Két gyermekem van, amikor megszülettek, 85 kg voltam.
Tönkrement a házasságom, problémám volt a gyermekeimmel, de nem változtattam, a családom érdekeit tartottam szem előtt.
2010-ben már 106 kg voltam, mozgásom is nehezített volt. Pszichológusom arra biztatott, várjak még a változtatással, féltett, hogy családom nélkül nagyon magányos lennék. Hiba volt! Aztán 2012-ben egy súlyos betegség megváltoztatott mindent.
Egy percet nem sírtam, nem sajnáltam magam, hanem cselekedtem. Egy hónapon belül elváltam, még a nevemet sem tartottam meg. Teljes egészében átprogramoztam gondolkodásomat. Teljes életmódváltást csináltam, amit a mai napig tartok. Igaz, ehhez kellett egyfajta önzőség is, hiszen csak én számítok, minden más (kivétel az unokáim) csak utánam következik.
|
Hogyan csináltam? Minden információt az internetről vettem, mivel mástól nem kaptam segítséget. Áttértem a paleo étrend sportolói változatára. Magvakat és némi tejterméket ettem a paleo étrenden felül. Vezettem a napi kalóriabevitelt. 1400 kcal-val kezdtem, és ahogy csökkent a súlyom, csökkentettem a kalóriát 1000 kcal-ig. 2013. február 13-án 94 kilóval álltam egy gyulai konditerem mérlegére. 6 hónapon keresztül napi kétszer gyalogoltam az emelkedőre állított futópadon. Futni nem tudtam, mert műtötték a térdem. Augusztusban 73 kg voltam, és a felsőtestem csont és bőr lett. Változtattam (sajnos korábban kellett volna), áttértem a kerékpározásra, ami a felsőtestet nem mozgatja úgy meg, de vékonyítja a széles csípőt/combokat. Napi 20-40 km kempingbicajjal szinte az életformámmá vált. A mai napig rendszeresen tekerek, kivéve ha valami orvosi tilalom áll fenn. Elhagytam azt a marék gyógyszert, amit túlsúlyosan szedtem. Az onkológiai eredményem szűk 3 éve negatív, amit főleg a táplálkozásomnak köszönhetek: sok gyümölcs, nyers zöldség: csak sóbányából származó só, rizs/kukoricaliszt – mivel gluténérzékeny lettem –, és a cukrot is mellőzöm, édesítő és sztívia a helyettesítő. |
Nem volt mélypont: könnyebb volt lefogynom, mint bárki is gondolná! A gondolkodásommal a személyiségem is megváltozott. Élvezem a külsőmet, szeretem a mozgásomat, fiatalos gondolkodásomat.
Egyszerűen kacér lettem, a szó pozitív értelmében.
Olyan nőiesség alakult ki bennem, amilyen fiatalkoromban sem volt jelen az életemben. Amit elértem, csak magamnak köszönhetem!”
Ha van nagyfogyás-történeted, és szívesen megosztanád a tapasztalataidat a többiekkel, írj az eszter.jambor@centralmediacsoport.hu e-mail címre!
