7 barátnőtípus, akikre szükséged van, és akikre nincs

1. A gyerekkori barát

A legrégebbi barátnőmet annak köszönhetem, hogy a családjaink egyszerre költöztek ugyanannak a háznak ugyanarra az emeletére. Talán 3 éves lehettem, amikor megismerkedtünk, végigjátszottuk az óvodát, az általános iskolát, középiskolásként nemcsak együtt buliztunk, de egy kollégiumi szobában is laktunk, majd egyetemistaként közös albérleten is osztoztunk meg. Mindent tudtunk egymásról, és mindenben számíthattunk egymásra. Az elmúlt években másfelé sodort bennünket az élet, máshová köt minket a munka és a család, de a Facebookon azért figyeljük egymást, és ha mindketten a szüleinknél vagyunk, és összefutunk, mindig van miről beszélgetnünk.

2. Az új barát

Mindig örülök, ha új embereket ismerhetek meg, és bár próbálok nem ráakaszkodni másokra, mindig nyitott vagyok az új kapcsolatokra és beszélgetésekre. Jó pár korábbi kolléganőmmel is sikerült jó barátságot kialakítani, rendszeresen találkozunk azóta is, mióta már nem dolgozunk együtt, és figyelemmel követjük egymás életét. Sok kedves ismerősre tettem szert a játszótéren is, míg a kisfiammal naponta órákat töltöttünk a homokozóban és a hinta mellett. Köztük találtam olyan anyukát is, akivel nagyon hasonló az érdeklődési körünk, mindig jól elbeszélgetünk – és nemcsak a gyerekekről, hanem felnőtt dolgokról is.

3. A barátnő az edzésről

A szakértők egyetértenek abban, hogy a rendszeres mozgás – legyen az gyaloglás, tánc vagy hegymászás – az egyik legfontosabb dolog, amit testi és lelki egészségünkért és a hosszú életért tehetünk. Egy, a Connecticuti Egyetemen elvégzett kutatás szerint e jó szokás elsajátításában és megtartásában, sőt a jó eredmények elérésében is nagy segítségünkre lehet egy barát, aki ösztönöz minket, és társunk a sportolásban.

Bár a sportban magányos farkas vagyok, mióta a kézilabdáról hosszútávfutásra váltottam, a futásnak mégis sok jó ismerőst köszönhetek – és az egyik legjobb barátnőmet is. A futás – ha vicces akarok lenni, akkor azt mondom, a közös “szenvedés” – összeköt minket, de emellett is találtunk rengeteg olyan kapcsolódási pontot, ami miatt mindössze másfél év alatt rendkívül szoros barátság alakult ki köztünk. Minden vasárnap délelőttöt együtt töltünk a futópályán, “együtt könnyebb” jeligére közösen rójuk a kilométereket, a versenyeken pedig mindig igyekszünk egymást is segíteni amellett, hogy saját magunkból próbáljuk kihozni a legtöbbet.

4. A fiatalabb barát

Kutatások szerint a nők boldogságának egyik fontos eleme az, hogy hasznosnak és gondoskodónak érezhessék magukat, átadhassák tapasztalataikat, tudásukat valaki másnak (pl. főzés, egészséges életmód, munkatapasztalat). Emellett pedig szinte minden nő tart a gyereknevelés nehézségeitől is. Ezért is jó, ha van a környezetünkben egy fiatalabb bizalmas, akinek átadhatjuk tudásunkat, és kipróbálhatjuk, milyen anyáskodni valaki felett – fiatalabb barátnőnk pedig új impulzusokkal és lendülettel tölthet fel minket.

A futóbarátnőm egyben a fiatal barátnőm is, merthogy 8 évvel fiatalabb nálam. Szívesen hallgatom az egyetemi sztorijait, ha kell, elolvasom és véleményezem a házi dolgozatát, és irigykedem, hogy milyen gondtalan még az élete. Anyáskodni nem akarok felette, mert arra nincs szüksége, de tudja, ha kellek, bármikor megtalál.

5. Az anyukánk

Anyukámmal nagyon hasonlítunk egymásra, ugyanolyan maximalista személyiségek vagyunk, akik az élet minden területén a legjobbat akarják kihozni magukból. Bár 14 éves koromban vidékről Budapestre költöztem, a kapcsolatunk a mai napig nagyon szoros, a férjem után ő a második ember, aki minden dolgomról tud. Értékelem, hogy mindig mindenben támogatott, akármibe is fogtam bele, és tudom, hogy büszke arra, amit az életben eddig elértem. Tudom azt is, hogy mindig mindenben számíthatok rá – és persze az apukámra is –, és én is próbálom feléjük jelezni, hogy én is mindig itt vagyok nekik.

6. A partner barátai

A felnőttkori legjobb barátnőm a férjem főiskolai barátjának a felesége. Még csak ismerkedtünk egymással, amikor a férjem elhívott, hogy találkozzam a barátaival, akik szinte azonnal befogadtak, és még abban is segítettek, hogy mielőbb ténylegesen összeboronáljanak minket. Nemcsak ez sikerült, de ennek köszönhetően lett egy szuper barátnőm, akivel bármit meg tudunk beszélni a férjeinktől a gyerekeinken át a munkahelyi és a lelki dolgokig. 11 év alatt sok mindent átéltünk, ott voltunk egymás esküvőjén, végigkövettük egymás terhességeit, túl vagyunk számos bulin gyerek nélkül és gyerekekkel együtt, és örülünk, hogy a férjeink annak idején összehoztak minket.

7. Saját magunk

Egy amerikai orvosprofesszor azt ajánlja, ismételjük meg mindennap a következő mantrát: “Ugyanúgy szeretem és tisztelem magam, mint a számomra fontos személyeket.” De az is segíthet az önmagunkkal való barátkozás folyamatában, ha leírjuk azokat a dolgokat, amiket szeretünk magunkban, és amik boldoggá tesznek minket.

Szerintem minden embernek önmagával a legnehezebb barátságot kötnie. Nekem úgy 27 év kellett hozzá, de még mindig vannak napok, hogy nem érzem jól magam a bőrömben, szeretném megváltoztatni azt, ami van, elégedetlen vagyok, és semmi nem tetszik. Nehéz, de próbálom elfogadni, amit el kell, és fejleszteni magamban azt, amit, és amíg még lehet. Sokat segített ebben a férjem, és az anyaság is formált rajtam.

Megtanultam, hogy nem lehet, és nem is érdemes mindenkivel barátkozni.

Aki elfogad olyannak, amilyen vagyok, és nem akar kihasználni, azzal szívesen barátkozom, akinek pedig nem vagyok szimpatikus, azzal én sem erőltetem a kapcsolatot, csak annyira, amennyire muszáj.