Mikor és honnan jött a gondolat, hogy motorozni kezdj?
Nem voltam tipikus kislány, inkább a fiús dolgok vonzottak, és már gyerekkoromban lázba jöttem a motoroktól. Leginkább fiúkkal lógtam, és a babák elég hamar “fejvesztve” a sarokban kötöttek ki, ha érted, mire gondolok… Aztán a fiatalkoromat is végigkísérte a motorok iránti érdeklődés és végül öt éve megvettem a saját motoromat.
Hogyan lett ebből versenyszerű motorozás?
2013-ban fotózásra kértek fel az écsi Rábaringen zajló gyorsulási versenyen. Itt bárki benevezhetett, miután befizette a nevezési díjat és az előírt szabályok szerint a motor is megfelelt. A lélegzetem is elállt attól, amit a srácok műveltek a pályán. Ekkor merült fel bennem, hogy én is indulhatnék hasonlón. Hajtott a vágy és az adrenalin.
Bizonyítani akartál valamit?
Nem akartam bizonyítani semmit senkinek. Ez szerelem. Korábban már részt vettem ilyen versenyen nézőként, de versenyezni és csupán a pálya szélén szurkolni közel sem ugyanaz az érzés. Szerencsésnek érzem magam. Lehetőséget kaptam az élettől, hogy azzal foglalkozzak, amivel szerettem volna, amiről álmodtam.
Mi számodra a legnagyobb kihívás a motorversenyzésben?
Amikor valaki kívülállóként nézi, nem tűnik nehéznek. Veszélyesnek persze igen, de nem nehéznek. Aztán amikor belekerülsz, olyan dolgokkal szembesülsz, amire nem is gondoltál: a technikai próbatételek, a pálya széléről okoskodók, az érzés, amikor egyszerűen azt gondolod, nem bírod tovább. Ilyenkor az edzőm nagyon sokat segít. Azt mondja, ne azzal törődj, ki mit gondol, hogy milyen helyezést érsz el. Higgadtan, nyugodtan állj a rajthoz, érezd a motort, válj eggyé vele, zárd ki a külvilágot! Persze nem könnyű, de az igazság ebben rejlik.
A többiek a versenyben férfiak. Könnyen elfogadtak? Nem volt hátrányod abból, hogy nő vagy?
Nem, sőt inkább elismeréssel néznek rám. A gyorsulási versenyeken nem a nemek, hanem a motor mérete szabja meg a versenytársakat. Csak a járgány a lényeg. A motorozást nem köthetjük nemhez, ez egy életérzés. Inkább a versenyzés az, ami nem elterjedt a nőknél. Ha jól tudom, Magyarországon hárman vagyunk, akik rajthoz állunk.
Van olyan, amit a motorozásból, versenyzésből tanultál?
A kitartást és a türelmet. Aki egyszer kipróbálta versenyszinten, attól a perctől kezdve nem szabadul az érzéstől. Az adrenalin szembesít azzal a ténnyel, amiről addig azt hittük, lehetetlen. Segít, hogy képesek legyünk szembenézni a nehézségekkel és elérjük azt, amiről addig csak álmodtunk.
|
Varga Kata motoros gyorsulási versenyző Születési dátum: 1986. december 11. Legjobb helyezés: Rábaring, 4. helyezés Versenytípus és kategória: gyorsulás 402 méteren, Streetbike 400 |
Volt olyan helyzet, amikor ebből merítettél erőt valamihez?
Volt egy nagyon kedves barátom, aki mentorom is volt egyben. Azt tanította, hogy az álmaimat soha ne adjam fel, és bár a motorozás nagyon nehéz, legyek kitartó, bármi történik is. Aztán egyszer együtt jöttünk haza motorral vidékről. Az ő motorja megcsúszott az úton és egy autó alá sodródott. A szemem láttára halt meg. Nem inogtam meg, hiszen nem erre tanított. De ez volt a legkeményebb lecke: annak ellenére folytatni, hogy tudod, a halál minden alkalommal kezet csókol, mikor motorra ülsz.
A környezeted, szüleid, könnyen elfogadták a hobbid?
Mint minden szülő, természetesen az én családom is félt, de elfogadta és tiszteletben tartja a motorozás iránti szenvedélyem, amiért nagyon hálás vagyok. Egyedülálló vagyok, ezért is különösen fontosnak tartom a támogatásukat. Különösen sokat köszönhetek az edzőmnek, Zsédely Máténak és a D. R. T. csapat tagjainak, hogy végig kitartottak mellettem és hittek bennem.
A férfias hobbi kemény elvárásokat feltételez a férfiakkal szemben.
Nem mondhatnám, hogy nagyobbak elvárásaim, mint bárki másnak: őszinteség, megbecsülés, hűség és szeretet. Az csak előny, ha őt is a benzingőz hajtja.
Volt már olyan, hogy egy férfi nem vette jó néven a motorozást részedről?
Egyik volt kedvesem választás elé állított: vagy ő, vagy a motorozás. Ő olyan nőre vágyott, aki a hagyományos női szerepeket látja el az életében: háztartást vezet, körbeugrálja, főz, mos, takarít. Én nem ilyen vagyok. Nem kérdés, mit választottam.
Mik a terveid a jövőre nézve? Egyáltalán: meddig lehet ezt csinálni?
Bízom benne, hogy legközelebb már dobogós helyen végzek, de addig még rengeteg munka és gyakorlás vár rám. A versenyzés nem korhoz kötött, jó pap holtig tanul, mint mondják.
Ha egyszer a gyermeked is motorozni kíván, mit mondasz neki?
Először is azt, hogy nagyon örülök, hogy így döntött. Rá fog jönni, a magason lévő célokhoz mindig rögös út vezet. Lesznek akadályok, melyek próbára teszik, nehézségek, amelyek kizökkentik, de ha kitartó és türelmes, mindezt le fogjuk győzni – együtt. Mert mint mindenben, ebben is számíthat rám.
