Bánkuti Gabriella testépítő világbajnok, edző, és életmód szakértőnk Korzikán “lesétálta” a GR20 gyalogtúrát. Gabi korábban is volt Korzikán, akkor idegenlégiósoknak tartott edzést, amit itt nézhettek meg.
Mi az a GR20?
- A gyönyörű, helyenként igencsak embert próbáló túra a sziget egyik apró északi falvából, Calenzánából indul, 180 km hosszan szeli át Korzikát, és a Conca nevű kis déli településen ér véget.
- A tavalyi korzikai utazásom során hallottam erről a túraútvonalról, amikor a 2. Idegen Ejtőernyős Ezred légiósainak, vagyis idegenlégiósoknak tartottam SPARTAN FIGHTER edzést, és ekkor döntöttem el, hogy ezt az útvonalat magam is végigjárom a következő évben.
- Az utazást a párom tervezte, és szervezte meg, és két barátunkkal kezdtük meg április 29-én. Budapestről Livornóba kocsival mentünk, ez egy 1030 km-es útszakasz, amit mi éjjel tettünk meg, hogy elérjük a reggeli 08:30-as kompot Bastiába, Korzika északi fővárosába. A hajóút 4 óra volt majd a kikötés után folytattuk utunkat Calvira, ahol a már említett idegenlégiós ejtőernyős ezred állomásozik.
Calvi
Délutánra érkeztünk meg ebbe a gyönyörű kis városba, ahol a szálloda elfoglalása után rögtön városnéző körútra indultunk. Calvi nagyon hangulatos és kedves kis városka a jachtkikötőjével, ódon citadellájával és sikátoros kis óvárosával. Egy filmbeli kalózvárosra és erődre hasonlít. Az emberek itt nyugodtak, lassúak és mosolygósak, nyoma sincs az otthoni feszültségnek és fásultságnak. Kis társaságunk boldogan sétált a macskaköves utcákon, szűk sikátorokban és a szeles kikötőben. A vacsoránkat fent a Notre-Dame de la Serrán költöttük el a Calvi-öböl elénk táruló csodaszép látképében gyönyörködve.
Aztán az idegenlégió egyik legrangosabb ünnepségén vettünk részt (a Mexikóban lezajlott 1863. április 29.-i cameroni csata emlékére) a párommal, aki találkozott régi bajtársaival. Megindító volt látni ezeket a viharvert alakokat, hogy mennyire örülnek egymásnak, már-már elérzékenyülve szorongatták egymás kezét, vagy ölelték át egymást. Számomra is megható volt az a kedves fogadtatás, amivel a tavalyi edzésemen résztvevő légiósok fogadtak.
Nézegess képeket az idegenlégiósokat edző Gabiról:
Cristinacce
A következő napon, május elsején indultunk, hogy megkezdjük a hírhedt GR 20-as túrát. Sajnos a nagy hó és a nagyon erős szél miatt nem tudtunk Calenzánából indulni, így megbeszéltük, hogy visszafelé csináljuk meg az eltervezett szakaszt. A párom egyik Korzikán élő barátja vitt el minket Cristinacce-ig.
Innen indult a mi kis GR 20-as túránk. Az első szakasz egészen a Lac de Ninóig tartott, ez egy gyönyörű tó fent a hegyek között, 1700 m magasan. Közben már sötétedett, emiatt táborhelyet kellett keresnünk egy szélvédett helyen. A táborhelytől nem messze megtudtuk, hogy lezárták az átjárót a Col de Vergio és Asco völgye között a nagy hó miatt. Így kicsit szomorúan hajtottuk álomra a fejünket. Nekem új volt ez a fajta táborozás és éjszakázás. A páromnak szemmel láthatóan nem okozott gondot, rutinos mozdulatokkal húzta elő a hátizsákjából a szükséges kellékeket.
Utána gyorsan levest főzött, amibe kolbászt karikázott, mondván, hogy kell az energia a hideg és a még hátralévő menetelés miatt. Fáradtak voltunk és kimerültek, jólesett a forró leves, és izgalmas volt így kint aludni a természetben, a hegyekben, a hatalmas fenyők között. Gyönyörű vidék, félelmetes sziklák, havas ormok, patakok, vízesések, tavak és fenyvesek. Pici tengerszemek, zuhatagok. Először aludtam hálózsákban, ez is egy teljesen új élménynek bizonyult. Arcomon éreztem a vihar esőpermetét és a szél simogatását, és azon gondolkodtam meglepődve, hogy nem éreztem kellemetlennek, sőt. A sötétedés után ránk törő vihar alatt dörgött, villámlott és kisebb szünetekkel reggelig zuhogott. Régen aludtam ilyen jól. Ébredésünk után folytattuk az utunkat Vergio felé.
Vergio
Vergióban megálltunk egy rövid időre az idegenlégió ejtőernyős ezredének hegyivadász-kiképzőbázisán. Ott kiderült, hogy az átjáró továbbra is le van zárva, és nem lehet tudni, mikor nyitják ki újra. Ezt az éjszakát Vergióban töltöttük, miután megmásztuk a Col de Vergiót. Másnap jött értünk terepjáróval egy barátunk, aki visszavitt minket Calvira. Végre forróvíz, ágy és egy kis korzikai gesztenyesör; vacsorára polipsaláta, majd még egy séta a citadellán. A párom felkészült erre az eshetőségre is, beindította a B verziót. Az időjárás miatt terepjáróra váltottunk.
Bonofacio
Csodálatos, hangulatos, rusztikus, imádni való kis városka. Itt megnéztük a tengerészek temetőjét fent a citadella mellett, valamint lent a fényszórónak sziklába vájt több 100 m hosszú folyosót, amit a II. világháborúban a német katonák használtak. Ebből a sziklába vájt nyílásból gyönyörű kilátás nyílik a tengerre és Szardíniára. Annak idején fényszóróval egészen az olasz Szardíniáig el lehetett világítani. A sziklába vájt termeket lőszerraktárnak és óvóhelynek használták az éppen itt állomásozó katonák.
Másnap szomorúan indultunk vissza Bastiába, a kikötővárosba, mert ez az utazás bizony a kirándulásunk végső szakasza volt. Kényelmesen autózva szeltük át hosszában a szigetet a keleti parton haladva. Bonifacio, Porto Veccio, Lecci, Solenzara (a francia légierőnek van itt támaszpontja), Aléria, Bastia. Késő délután érkeztünk meg Bastiába, szállodát kerestünk, majd indultunk is tovább, hogy megnézzük a híres félszigetet, Cap Corse-t. Másnap indult a kompunk vissza Livornóba, szomorúan néztük Korzika homályba vesző partjait. A szigetét, ahonnan Bonaparte Napóleon világhódító útjára indult.
- 11 lélegzetelállító út Norvégiában
