A mindent elárasztó homok
Homok a cipődben. Homok a gatyádban/bugyidban. Homok a melltartódban. Homok a kocsidban. Homok a törülköződön. Mindenütt homok!
A víz felszínén lebegő dolgok
Úszol, vagy csak lebegsz a víz tetején vidáman, és egyszer csak látod, hogy úszik feléd a valami. Nem hallod a Cápa zenéjét, az érzés mégis hasonló: a találkozást minden áron szeretnéd elkerülni. Jó esetben csak egy vízbe esett faággal, rosszabb esetben használt kondommal vagy lebegő fekáliával van randid.
A “hová rejtsem a kápét meg a telefont?” szitu
A kabinmentes helyeken – például a legtöbb tengerparton – mindig komoly fejtörést okoz, hová rejtsük az értékeinket, amíg a vízben múlatjuk az időt. Egy népes társaság esetében talán nem olyan nagy áldozat, ha valaki a törcsiknél marad, amíg a többiek élvezik a csobbanást, de ha egyedül vagy párosban mész strandolni, a dolog komolyra fordul. Persze ilyenkor azt szokták mondani, hogy minek viszel értékeket a strandra, de ugye mind tudjuk, hogy ezek hátrahagyása nem minden esetben megoldható.
Túl közeli találkozás a sós vizek élőlényeivel
Léptél már tengeri sünbe? Csípett már meg medúza? Ha sós vizek közelébe megyünk, arra elég kicsi az esélyünk, hogy egy cuki delfinnek fogunk orrpuszit adni, viszont a fent említett találkozás sokszor benne van a pakliban, és főleg a sünös verzió elég kényelmetlenné tudja tenni a hátra lévő tengerparti napjainkat.
Étkezés a strandbüfében
Amíg csak egy sört vagy egy szódát akarsz legurítani, nincs nagy gond, viszont amint megéheztél, készülj fel a legrosszabbra. Fáradt olajban kisütött nyalánkságok, olcsó, fagyasztott húspépből készült hamburgerek, végtelenül hosszú sorban állás és az egész napos forróságtól és hajtástól megfáradt, nem túl kedves büfések – tudom, mert én is voltam strandbüfés – várnak, legalábbis Magyarországon ez a jellemző. Külföldön egy picit jobb a helyzet, de igazán jókat azért ott sem mindig a tengerparton eszel.
A mindent elárasztó tengerparti árusok és masszőrök
A Balaton partjára még nem gyűrűzött be a jelenség, amivel a tőlünk nyugatabbra és délebbre lévő tengerpartok napozóinak nap mint nap meg kell küzdeniük. A negyven fokban is állig felpakolt, a napozó turisták között szlalomozó és strandtörcsit, napszemüveget, szelfibotot hangosan kínáló mozgó árusok egyes szakaszokon olyan sokan vannak, hogy már komolyan zavarják a nyugalmat. A rosszabbja külön föléd áll, és megkérdezi, nem kérsz-e a kacatjaiból, ami egy jó kis délutáni szunyókálás közben különösen fájni tud. Ugyanebbe a kategóriába tartoznak a mobil masszőrök is.
A rosszul barnulás
Aludtál már el a napon? Kented már be magad nem elég alaposan a napolajjal? Ha igen, akkor tudod, miről beszélek.
A lehúzás
Azt még csak-csak megszokja az ember, hogy lehetőleg ne a tengerparti büfében ebédeljen, és az olcsóbb üdcsi érdekében is arrébb csoszog pár száz métert a sarki közértig, de amikor egy köves, éles kavicsos partszakaszon napozóágyat, napernyőt akarsz bérelni, de az ára egy napra darabonként 20 euró (!), azért csak ökölbe szorul a kezed, sőt az is eszedbe jut, hogy ennyiért akár meg is vehetnéd otthon a hiperben.
Fröcskölés és labdaveszély
Szerencsére a tó-, tenger- és folyópartok elég nagyok ahhoz, hogy az úszkálók békésen megférjenek egymás mellett a mindenáron labdázni, ugrálni, fröcskölni vágyó embertársaikkal, ám ugyanez egy medencéről már nem mondható el. Talált már fejen labda egy zsúfolt medence kellős közepén? Akkor tudod, miről beszélek.
Szelfiveszély!
Manapság az emberek nem fürdeni akarnak a tengerben, hanem egy szelfit készíteni arról, hogy fürdenek a tengerben. Ennek köszönhetően a partszakasz azon része, ahol még csak térdig ér a víz teli van önjelölt, pucsító, düllesztő, csücsörítő szupermodellekkel, akik egy ideig szórakoztatók, nagy dózisban viszont idegesítők tudnak lenni.
Parkolás
Próbáltál már parkolni egy népszerű strand, partszakasz közelében?
- 15 dolog, amit tudnod kell a stresszmentes nyaraláshoz
- 7 tipp anyukáknak, akik utálnak takarítani
