A banda indokolatlanul sok Zámbó Jimmy-dalt játszott
Úgy tíz évvel ezelőtt barátaim nagyon nagy bajban voltak a megfelelő esküvői zenekar megtalálásával. Szorította őket az idő, úgyhogy dönteniük kellett, kifizették tehát a nem “egyszintetizátoros”, azaz minőségibbnek tűnő négyfős csapatot. Akkor még nem tudták, hogy a banda indokolatlanul sok Zámbó Jimmy-dalt játszik. Ki tudja, miért, de tízből nyolc dalt Jimmy életműve tett ki, a frontember pedig időnként leugrott a közönségbe, hogy ott énekeljen: az egyik oldalfalat például zavarba ejtő mozdulatokkal tette magáévá. Valószínűleg mindenki el tudja képzelni, hogyan nézhetett ki egy tánctér, amiről lassacskán elégedetlen arccal szédelegtek le a középkorú párok, miközben a bal oldalon éppen egy fallal kufircoló énekes azt dalolássza, hogy “szeress úgy is, ha rossz vagyok”. Nem táncoltunk. (Dávid)
A templomi szertartás után a rendkívül irritáló násznagy egy közeli utcába terelt minket,
ott várt a meglepi. Három retrobuszba szálltunk be, majd csaknem három órán át Budapesten köröztünk velük. A vidékieknek érdekes lehetett az Andrássy út vagy a Hősök tere, mi inkább próbáltunk huzatot csinálni a buszban és elviselni a félrészeg idegenvezetőt, aki időnként közölte, hogy éppen hol vagyunk. Egyszer csak felértünk a Citadellához, ahová nem lehetett teljesen felmenni valami motoros találkozó miatt, így gyaloglás lett. Kiderült, hogy csak egy (sokadik) csoportkép miatt mentünk oda. Utána a Hegyalja úton kisebb dugót okozva fél órán át bevártuk a másik két buszt, és végre indultunk a vacsorára. Az finom volt, de a korábbi megpróbáltatásokat már nem tudta feledtetni. (Zoltán)
Már a vacsoránál látszottak a baljós jelek, amikor behoztak egy leforrázott kakast égő cigivel a csőrében.
Ilyet korábban maximum a Texasi láncfűrészes mészárlásban tudtam volna elképzelni Bőrpofáék családi asztalára, még ha a vőfély próbálta is valami mondókával menteni. A násznép persze telhetetlen, ezért a kakason kívül szinte mindenki arról faggatott, hogy mikor lesz nekem is ilyen. Hát erre egyszerű volt a válasz, miután kihívtak egy vidáman alázó játékra is, amiben az ölemben kellett szétrobbantia egy lufit a belehuppanó barátnőmnek, közvetlenül a vacsi és egy gallon alkoholos ital elfogyasztása után. Ilyen? Ilyen soha. (Gergő)
Embertelen mennyiségű alkohol és nem kevés drog
Egyszer voltam egy 3 napos esküvőn, ami életem legbrutálabb lakodalma volt. Bekészítettek embertelen mennyiségű alkoholt (és nem kevés drogot), annyit, hogy az a 3 napra tuti elég legyen, de a 80 fős vendégsereg már az első nap bevedelte az egész piakészletet, aminek következtében mindenki úgy kifordult magából, hogy csak pilláztam:
– a mára konszolidált, cuki családanyából előtört a múlt, valamikor sztriptíz táncos volt, és egy szál punciban lejtett a színpadon, tangáját pedig messze hajította a vendégsereg felé;
– a vőlegény édesapját a település határában találták meg, egy piros plédbe csomagolta magát, és békésen horkolt az árokszélen;
– a menyasszony vörösborral hányta telibe hófehér ruháját;
– egy spicces édesanya visítva kereste Mátékát, akire később az istállóban sikerült ráakadni;
– a menyasszony apukája is bekattant, üldözte a női dekoltázsokat, amibe sósmogyorót, sütiket, és egyéb apró kacatokat dugdosott, néhányba meg meghempergette borvirágos orrát;
– a cigányzenekar tagjai annyira berúgtak, hogy már ülve se tudták húzni, minden tizedik hang volt csak meg;
– és akkor még nem beszéltem arról, hogy ki, hol és kivel bújt össze…
Szent meggyőződésem volt, hogy ez után az első nap után nem lesz 2. és 3., de tévednem kellett. Másnap újra kezdődött minden, sőt még arra is jutott idő, hogy a piakészletet feltöltsék. (Kata)
Egy “apró” baleset
Egy ismerősöm súlyos csapást mért a díszes eseményre. Menyasszonyszöktetést szervezett, s a menyasszonytánc során megragadta az arát, hogy ölben vigye ki a várakozó autóhoz. Egyetlen dolgot felejtett csak el: pár lépcsőfokot a kifelé vezető folyosón, amit nem is láthatott az előtte hadonászó fehér pamacs miatt. A végeredmény néhány hiányzó fog, jó pár óra baleseti sebellátás, köddé vált násznép és egy vörös fejű örömapa–férj páros lett. (Zsolt)
A hőség megölte a bulit
Négy éve voltunk július végén egy hagyományos, kultúrházas parasztlagziban. 38 fokban megállt a levegő, mindenki megfőtt a saját verejtékében. A zenekar nem játszott hosszasan, nem volt ember, aki táncolt volna, mindenki csak pihegett, senki se mert inni, kint az udvaron cigizett a násznép. Este 10-ig inkább egy halotti torra emlékeztetett a hangulat. Aztán éjfél körül azért csak beindult a dolog… (Era)
Rágyújtottak egy zsoltárra
Az esküvői társaság két nagy részre oszlott: a menyasszony családjára (mélyen vallásos, zömmel hatvan feletti gyülekezet) és a vőlegény baráti körére, ami nagyrészt harmincasokból állt. Nos, a zene a klasszikus mulatós egyveleg lett – ígéretek ellenére –, és volt vacsora előtti közös imádság, amiről még el tudtam lógni. De a legdöbbenetesebb az volt, amikor pontban éjfélkor – pedig azt vártuk, hogy addigra az idősek lelépnek, és végre beindul a buli – a gyülekezet felállt, és spontán rágyújtott egy zsoltárra. Kínos feszengés a másik hosszú asztalnál. (Ádám)
Megfeledkezett a menyasszonyáról
Jó szokáshoz híven elrabolták a menyasszonyt, a vőlegény pedig már annyira részeg volt, hogy elfelejtette őt kiváltani. Több órába tellett, mire visszahozták a már teljes letargiába esett arát. Ha az én férjem lett volna, garantáltan szétrúgom a seggét. (Ani)
A részeg és agresszív közeli rokon
A legjobb barátom esküvőjén már a bulin a vőlegény/férj öccse – azt hiszem akkor 16 éves volt – úgy berúgott, hogy mindenképpen be akart csajozni, és minden táncoló lányra szó szerint rámászott. Eleve táncikálva közeledett hozzájuk, de nagyon részegen, amitől még röhejes is volt. Később aztán elég agresszív lett, és próbált minden hímneműbe belekötni – mivel ő volt a férj és egyben a házigazda öccse, nem lehetett igazán határozottan elküldeni a búsba. Aztán hajnali háromra szerencsére kidőlt. (Szabi)
A csendőrködő szülő
Az esküvőn a vőlegény apja kvázi “járőrözött” az esemény helyszínén. Ezt tényleg úgy kell elképzelni, hogy ha bárki kiment cigizni, inni (vagy épp kettesben elvonulni ezt-azt csinálni), akkor hirtelen megjelent ott, és szúrós szemekkel nézett. Valahogy az egészben az volt a fura, hogy ugyan nem tette szóvá a dolgokat, a puszta jelenlétével olyan hideget árasztott, hogy mindenkinek elment az életkedve egy pillanatra. A menyasszonyrablás során a férjnek teljesítenie kellett volna néhány feladatot vagy inni néhány felest, de az apja nem hagyta, és a parancsára véget kellett vetni a dolognak. (Peti)
Az alábbi két történet pedig abban különbözik a többitől, hogy a megkérdezettek a saját esküvőjüket hozták fel kellemetlen példaként.
+1 Egy túlzásba vitt beszéd
Az esküvőmön az amúgy csendes, alig beszélő apám húszperces, dögunalmas, “emelkedett hangulatú” pohárköszöntője. Na, az nagyon ciki volt. (Bea)
+2 A felszívódott férj esete
A saját esküvőmön a reggeli ébredésem után az ágy mellettem meg érintetlen volt… Nyomába eredtem újdonsült férjemnek, és meg is találtam a Duna partján. Neki akkor még tartott a lagzi a haverjaival és az új apósával. Mentségére legyen mondva, terhes voltam, és hajnali kettő körül mondtam neki, hogy tartsa a frontot, én megyek elájulni. Elég vicces volt reggel kérdezgetni a panzióban a sorban ébredőket, hogy nem láttátok a férjemet? Természetesen mindenki nekiállt poénkodni… (Judit)
További esküvő témájú cikkek az NLCafén
- Új trend: a fordított manikűr – bevállalnád?
- Így lehetnek mesésen szép körmeid az esküvőre
- 8 különleges esküvői szokás a világ minden tájáról
- Ők kaphatták meg a jótékonysági esküvő licitjéből befolyó összeget
