Önmagamat egy ámbrás cethez hasonlítottam – olvassátok el Niki nagy fogyástörténetét!
Az ember lánya erőt vesz magán, célokat tűz ki, változtat az életén, és szépen lassan látványos eredményeket tesz le az asztalra. Valahogy így írható le a fogyókúra, vagy ami még jobb, az életmódváltás folyamata. Eleinte mindenki csak ámul, sőt a szkeptikusság sem ritka, de a bókok, dicséretek nem maradnak el. Mindez az idilli állapot csak átmeneti. Amit sohasem hittem volna, hogy nagyon látványos fogyás után előkerülnek a kritikák, újra.
- “Egyél, miért nem eszel?”
- “Hogy nézel ki, miért sanyargatod magad?”
- “Híznod kellene, ez már nem normális!”
Ehhez hasonló megjegyzésekbe futok bele már hónapok óta.
Nos, az tény, engem senki sem figyelmeztetett arra, hogy a diétával túl is lehet szaladni. Az utolsó pár mínusz kiló elképzelhető, hogy abszolút nem tervezett. Ráadásul a nem megfelelő étrend következtében az izomzat is szépen elpárolgott rólam a zsírral együtt. Na, ez így, ebben a formában tényleg nem nyújtott előnyös képet rólam. Ropivá váltam. Szerencsére elkezdtem sportolni, és az edzőm, mentorom utat mutatott. Erősítő edzéseket is bevezettem az életembe, és a táplálkozásomat olyan irányba kormányoztam, hogy az az izomépítésnek kedvezzen. De jó munkához idő kell, és míg a fogyás eléggé gyorsan jól látható eredménnyel járt, addig az alakformálás lassú víz partot mos alapon működik.
Nehezen tudom elmagyarázni az utcán toporogva, hogy igenis rendesen eszem, és nem koplalok, merthogy sokan még mindig ezt hiszik.
Azt még nehezebb megértetnem az aggódó emberekkel, hogy nem zsírt akarok magamra szedni, hanem izmot. Ezen a tényen az sem segít sokat, hogy a köztudatban még mindig él, az a bődületes butaság, hogy a zsír képes átalakulni izommá… Nem, nem képes rá!
Beleléptem abba a cipőbe, hogy gyakorlatilag több negatív beszólást kapok így, pár kilóval kevesebbel, mint annak idején, növendék ámbráscet koromban.
Míg akkor burkoltan (bár jól érzékelhető módon) utaltak a zsírpárnáimra, addig a karcsúságomra sokszor bántó, mellbevágó megjegyzések érkeznek. Természetesen az aggodalommal nincsen probléma, de sok esetben a túlkombinálás is belép a képbe.
“Egyél!” – életemben soha nem hallottam annyiszor ezt az egy, felszólító módban nekem szegezett szót, mint mostanában. És bár én eleget is teszek ennek, örömmel, ha nem tortát-csokit-fagyit és töpörtyűt eszem felváltva, akkor az már nem jó. Merthogy a cukor meg a zsír majd ad valami formát nekem. Ez biztosan igaz, de az étkezési elveim mellett az egészségem érdekében kitartok. Ráadásul az alakformálásban nagy szerepük van a fehérjéknek, és bár a vaníliafagylalt fehér, makroanyagszinten más hasonlóság nem fedezhető fel a kettő között.
“Ne fogyj tovább, hízzál!” Mivel mérem magam, pontosan tudom, hogy hónapok óta egy grammot sem fogytam, sőt. Szedtem is magamra, de a nyári ruhák szezonjában minden magyarázat hiábavaló. Mivel fagyos vagyok, így télen annyi ruhát hordok, hogy egy ovis csoportot fel lehetne öltöztetni belőle. Nyilván a három pulcsi, egy mellény, és egy kabát kombó után egy szál pólóban még vékonyabbnak tűnök, de a pamutok rejtekében is ugyanez volt a helyzet.
Tény, aki változtat, az számoljon a változással járó reakciókkal. Hirtelen mindenkinek lesz véleménye, álláspontja, és csak kevesek fognak igazán a mélyére látni a dolgoknak. Például hiába mondom, hogy én szeretem a gyümölcsöket, zöldségeket, húsokat, még mindig akad, aki szerint kecske módjára kínzom magam. Az, hogy a hétköznapokban igyekszem kerülni a fehér lisztet és a cukrot, továbbra is elfogadhatatlan, pedig én érzem az étrendem jótékony hatásait. Nap mint nap küzdök azért, hogy az izmaimat szépen visszaépítsem magamra, de ez a téma sem egyszerű, hiszen sokan sztereotípiákat társítanak a konditermi mozgásokhoz.
Vagy éppen afelől érdeklődnek, hogy mióta vagyok szerelmes? Hiszen az elképzelhetetlen, hogy önmagamért teszem mindezt…
Pedig így igaz, s amíg a közérzetem jobb, mint valaha, addig ez remélhetőleg így is marad. Rá kellett döbbennem arra, hogy vannak emberek, akiknek a hozzászólása igenis mérvadó, fontos, építően kritikus. Rájuk hallgatnom kell, de mindenki szurkálódását nem szabad felvennem. Amíg a “jól vagy?” kérdésre igen a válaszom, addig “zörgő csontok” ide, “ez már nem szép, hanem kóros” beszólások oda, minden rendben van!
Olvass még a témában!
- Kövér nős vicc jöhet? Nem vagy sértödős, ugye?
- Több mint 50 kilótól szabadult meg a gyomorműtéttel a fiatal nő
- Lassú, tartós fogyás – meg fogsz lepődni, mit javasolt az edzőm
