Ülsz a haverjaiddal egy szuper helyen, élvezed a hamisítatlan nyári estét, és úgy érzed, kerek a világ. A pincér szerint viszont te vagy az, aki igencsak kikerekedtél, be is szól egy jóízűt (most nem idézném az olcsó poént). Persze előtte a rend kedvéért megkérdezi: szabad-e sárba tipornia a maradék önbizalmadat? Te pedig zavartan heherészel, igen, kérem, rúgjon csak belém, nem fog fájni, megvéd a bánatháj. A lelkeden nyilván nyolc napon túl gyógyuló sebet ejt, szíved bosszúért kiált. Éjszakai magányodban ilyen riposztokat ötlesz ki:
De hol van itt a kövér nő?
Hozzám beszélsz, apukám? Te komolyan kövérnek látsz engem? Pont ma este, amikor évek óta először rám jött a kedvenc nyári gatyám? Tudod te, micsoda iszonyú meló van abban, hogy idén csak 46-os méretű kövér nő vagyok, és nem 50-es, mint tavaly ilyenkor? Van fogalmad róla, mennyit kellett ma gyorsgyalogolnom ezért az egy pohár mojitóért? Na seperjél a konyhába azért a light nacho szószért, de mint a villám!
Ne haragudj, nem hallottam kristálytisztán. Elismételnéd a kérdést?
Ez egy szuper fordulat arra az esetre, ha zavarba akarod hozni a vitapartneredet. Szegény, végre összeszedte magát meg a bátorságát, kiköhögte, ami a szívét nyomja. Te viszont egyetlen apró gesztussal elbizonytalanítod. Nagyon valószínű, hogy második nekifutásra már korántsem lesz olyan magabiztos az illető. Még az is előfordulhat, hogy gyorsan témát vált.
Nagyon sértődős vagyok. Légy szíves, ne mondd el!
Még sírni is fogok, ha paraszt vagy velem. Persze csak titokban, akkor is főként befelé. Kifelé páncélt növesztettem. Lazaságból, jófejségből… Simán elhiheted, hogy nem minden pereg le rólam.
A súlyomra rohadt érzékeny vagyok.
Most komolyan kezdjem el magyarázni egy vadidegen pasinak, miért és hogyan lettem harmincas kövér nő? Legyen elég annyi, hogy a külsőmre tett bármiféle megjegyzést durva sértésnek veszek. És nem azért, mert nem tehetek róla. Hanem mert fogalma sincs, mennyit teszek érte valójában. Ő csak egy nevetgélő kövér nőt lát, én viszont egy ellipszistréneren izzadó anyukát, akinek a gyerekeire a kertben a nagymama vigyáz.
Mondd el nyugodtan! Cserében meghallgatod a viccemet a bunkó pincérről, ugye?
Valljuk be: a bunkóság sokkal komolyabb jellemhiba, mint a kövérség. Érdekes, mégsem adnak ki DVD-t faragatlanságtréning címmel, nem alapoznak üzletláncot a kikupálódni vágyókra, nincsenek illemszabályt népszerűsítő tömegrendezvények az arénában, és nyári tábort sem tartanak a jobb modorért. De igény az volna rá!
Annyira elkápráztat a szépségem, hogy zavarodban kénytelen vagy valami hülyeséget kérdezni?
Nem vagyok vak, már érkezésem óta a dekoltázsomat stírölöd, hapsikám! Tudom, tudom, nehéz betelni az ikrekkel. Pedig esküszöm neked, a szemem is szép. Nézz bele mélyen, és mondj valami kedveset! Kegyetlenül magas borravalóra számíthatsz! Igen, bókra éhes kövér nőként így el tudok gyengülni!
Szavak nélkül: nagy robajjal felállok, és simán ráborítom az asztalt!
Komolyan, ez lett volna a legőszintébb reakció. Mert van olyan szitu, amikor nincs helye a szócséplésnek, egyértelmű tettek kellenek. Pokolba a jólneveltséggel és a konvenciókkal! Ráadásul nem maradt volna bennem egy deka feszültség sem. Most is mélyen aludnék…
- “Rég láttalak, mitől híztál így meg?”
- Ezt gondoljátok a szülés utáni testetekről
