Sokáig Budapest vezette az öngyilkossági statisztikát, de a kilencvenes években megváltozott ez a rangsor, és a rendszerváltást követően a kisebb települések vették a vezető szerepet. Családi szempontból a legveszélyeztetettebbek az elvált és az özvegy státuszúak, nemek szerint nézve pedig az özvegységet a férfiak rosszabbul viselik, tehát a férfiaknál jóval magasabb az öngyilkossági arány. Iskolai végzettség szempontjából a magasabb végzettség valamelyest védelmet jelent.
A közhiedelemmel ellentétben egy régről regisztrált sajátosság, hogy a tavaszi hónapokban kezd el emelkedni az öngyilkosságok száma, egészen a meleg nyári hónapokig, aztán szeptemberben ismét visszaesik. Tehát nem a sötét novemberi hónapokban, hanem kifejezetten a verőfényes júniusi és júliusi hónapokban a legmagasabb a szám Magyarországon. Van még egy sajátos periodicitása is: megfigyelhető, hogy a hét eleji napokon mindig magasabb, mint a hétvégén.
A legszembetűnőbb változás, hogy 1987-től az öngyilkosságok száma drasztikusan lecsökkent hazánkban. 1987-ben 100 ezer lakosra 45 öngyilkosság jutott, ez mára 20 körül mozog csak. 2014-ben már csak 1927 öngyilkosságot regisztráltak Magyarországon, míg ez 20 évvel korábban 4 ezer fő körül mozgott.
Persze ez a szám is nagyon magas, az InfoRádió által megkérdezett gyermekpszichiáter, Balázs Judit a család szerepének fontosságára hívta fel a figyelmet az öngyilkosság megelőzésével kapcsolatban. Az öngyilkossági kísérleteknek mindig van jele, legtöbb esetben pszichés betegség, például depresszió, ami észrevehető, és kezelni is lehet. Tehát a családnak, a barátoknak és az ismerősöknek óriási szerepük van az öngyilkosjelöltek megmentésében.
