Egy felelős gazdi, aki nem kifejezetten tenyésztés céljából vásárol magának házi kedvencet, a fejlett állattartói kultúrával rendelkező országokban természetesnek tartja, hogy még idejében ivartalaníttatja az állatot. Szerencsére nálunk is egyre több a megfontolt állattartó, aki ezt az áldozatot vállalja a saját és kedvence érdekében, de sokan még mindig nem értik, milyen jelentősége van ennek a beavatkozásnak.
Kevesebb állat jut menhelyre
Közismert, hogy hazánkban az állatmenhelyek és gyepmesteri telepek túlzsúfoltak, és erejükön felül próbálják meg ellátni a gondozásukba került elhagyott, elkóborolt állatokat. Ezek nagy részét lelkiismeretlen emberek tették ki, miután megunták őket, ám nagyon sokan már eleve az “utcára születtek”. Jelentős mértékben csökkenne az állatmenhelyekre háruló teher, és sokkal kevesebb ártatlan állatnak kellene elpusztulnia, ha a gazdák még időben ivartalanítanák a kedvenceiket. De ez csak az egyik probléma az ellenőrizetlenül szaporodó állatok kapcsán: a gyorsan szaporodó kóbor macskák – velük egyébként semmilyen intézményes keretek között nem foglalkozik senki – nagyon rövid idő alatt óriási pusztítást tudnak végezni a környék madárállományában: nem pusztán megtizedelik az állományt, hanem gyakorlatilag képesek teljesen kiirtani őket az adott élőhelyről. Sokszor védett és ritka madarak esnek áldozatul ezeknek az a macskáknak, de a gyakoribb, hétköznapi fajok eltűnése is éppolyan fájó lehet annak, aki a madárdalt szereti, és emellett mindez természetesen káros az élőhely biológiai egyensúlyára nézve is.
Az ivartalanított állatok nem csinálnak galibát
Az ellenőrizetlen szaporodás és az abból eredő probléma azonban csak egy a számos ok közül, ami indokolja az ivartalanítást. A tüzelő nőstényállatok – legyen az akár kutya vagy macska – rengeteg kellemetlenséget tudnak okozni, kezdve azzal, hogy odavonzzák a környékről a hímeket, amelyek erőszakossá, agresszívvé válnak, és az óriási felfordulás mellett, amelyet képesek okozni, veszélyt is jelenthetnek az emberre. A kutyáknál ezt a nehéz időszakot évente kétszer kell átvészelni, a macskák viszont havonta ivarzanak addig, amíg nem vemhesülnek. A hímek és nőstények is hajlamosak ebben az időszakban elcsavarogni, összeverekednek egymással (a sérülések gyógyításának tetemes költségeit azután a gazdának kell fizetnie, rosszabb esetben pedig akár bele is pusztulhat az állat egy párzási harcba), nehezen eltakarítható, igen átható szagú jelöléseket hagynak maguk után a vizeletükkel, és jellemzően agresszívebb a viselkedésük is. Ezzel szemben az ivartalanított állatok nyugodtabbak, kevesebb galibát okoznak, és jobban megőrzik kölyökkori játékosságukat is.
Fiatalon kell elvégezni a műtétet
Az ivartalanítás egészségügyi okokból is ajánlott – mégpedig minél fiatalabb korban. Ha csak az állat idősebb korára szánjuk rá magunkat, nagyobb eséllyel fordulhat elő, hogy a műtét fertőzéshez, daganat kialakulásához vezet, ezen kívül például a macskák esetében az életkort is jelentősen megnöveli: a kandúrok akár kétszer annyi ideig is élhetnek herélten.
Általánosságban 6 hónapos kor után, szuka kutyáknál jó, ha még az első tüzelés előtt megtörténik az ivartalanítás, mert így a legkisebb az esélye a későbbi emlődaganat kialakulásának. Kanoknál és kandúroknál is jó, ha az ivarérettség elérése előtt (7–11 hónapos kor) végezzük a műtétet, így az állatunk kevésbé lesz agresszív, domináns viselkedésű, a kandúrok nem csavarognak annyira, és nem jelölgetnek. Elterjedt tévhit viszont, hogy nőstény állatoknál meg kell várni az első ellést, és csak azután szabad ivartalanításra vinni az állatot. Az egészségére, lelkiállapotára egyáltalán nincs rosszabb hatással, ha még ez előtt ivartalanítják, sőt a fiatalabb korban ivartalanított nőstények megbetegedési aránya alacsonyabb is.
