Életed legnagyobb hazugsága lehet – ne dőlj be neki!

Hajlandóak vagyunk-e elismerni, hogy ilyenkor ezt is mi teremtjük, ezért ne értéktelenítsük el, hanem merjük befogadni az Élet váratlan ajándékait is! Az egyik legnagyobb hazugság, amit megpróbál a világ elhitetni velünk, az az, hogy az életnek nehéznek kell lennie, hogy meg kell szenvednünk a fejlődésért, az önismeretért, az anyagi bőségért és olykor még az egészségért is.

Nem mondom azt az idillikus rózsaszín szemüveget felvéve, hogy nincsenek nehézségek a világban, csak kérlek, légy éber arra, hogy a nehézség nem mindig valami kötelezően neked járó rossz, amit megérdemelsz, mert “rossz voltál”. Ha ezt elhiszed, hetekig, hónapokig, vagy akár évekig is a bűntudat ördögi körében ragadhatsz. Hogy erre igazán éber legyek, nekem is az Élet segített.

Nesze, küldöm én a pénzt, te viszont észre sem veszed

Néhány héttel ezelőtt kaptam egy e-mailt egy egyesülettől, hogy a könyvem kapcsán fizetni akarnak nekem reprográfiai jogdíjat. Habár jogász vagyok, nem tudtam, hogy ilyen van – legalábbis a könyvek vonatkozásában. Első reakcióm a totális megdöbbenés volt, hiszen végül is hányszor kap az ember lánya emailt egy ismeretlentől, aki “csak úgy” fizetni akar nekünk?

Épp akkor jelent meg A találkozás, ami elrendeltetett új könyv, így kevés időm volt, ezért az e-mailt tovább is küldtem a férjemnek, ugyan nézzen már utána, hogy ez az egyesület egyáltalán létezik-e, mert ilyen biztos nincs, ez átverés. Hát így utólag visszagondolva, nem túl optimista ez a második reakció se, nem igaz? A férjem megnézte, hogy tényleg működik az egyesület, és nem átverés az egész. Hát mondom, szuper, ha ez tényleg valódi dolog, akkor a lehető legjobbkor jött.

Az önismeret teremtő? Én azonban még akkor is annyira el voltam foglalva a rám zúduló feladatokkal, hogy teljesen kiment a fejemből a levél. Jelentéktelenné tettem és elértéktelenítettem – ez volt a harmadik reakcióm. Pedig közben rágtam a tíz körmömet, hogy ki kell fizetni a nyomdát, a tördelőt, ezt-azt, amazt és “kell a pénz”. Az univerzum meg szerintem csak röhögött a markába, hogy: “Nesze, küldöm én a pénzt, te viszont észre sem veszed! Tessék, itt van egy karnyújtásnyira, de ha te meg akarsz szakadni bele, hát szíved joga – én türelmes vagyok.”

A folytatásért kattints a Lélekmozaikok caféblogra!