A Life magazin egyik divatmellékletében, 1949-ben jelentek meg az öntapadós melltartóban, az az a posĕsben pózoló lányok. A reklámban arra hívták fel a nők figyelmét, hogy ez a remek találmány egyszerre funkcionálhat melltartóként és bikinifelsőként. Bár a képeken úgy néz ki, mintha csak papírsapkát tettek volna a modellek mellére, és bármelyik pillanatban leeshetne onnan, igazából egy különlegesen erős ragasztóanyaggal tapadt a nők melle köré. Annyira biztonságosan megtartották a helyükön a melleket, hogy a fotók szerint akár még teniszezhetnénk vagy úszhatnánk is bennük, akkor is mindenünk peckesen állna. Utána pedig egy mozdulattal, könnyedén eltávolíthatnánk magunkról a mellkupakokat, ahelyett, hogy mindenféle pántokkal meg kapcsokkal bajlódnánk.
Charles L. Lans találta fel ezeket a öntapadós melltartókat: akkor pattant ki a fejéből az ötlet, amikor látta, milyen nehezen húzza magára a felesége a fürdőruháját, belegabalyodva a pántokba. A hölgy valószínűleg ugrált örömében, amikor a férje lecserélte a melltartóit ezekre az öntapadós kupakokra. A probléma – ami végül a melltartók bukását okozta –, hogy Lans nem foglalkozott olyan apró részletkérdésekkel, mint hogy a könnyed eltávolítás fájdalommentes is legyen. Sok reklamáció érkezett a ragasztó hagyta nyomok és sérülések miatt, ezért ez a nagyszerű találmány csendes halált halt.
A feltaláló: Charles L. Langs
Olvass még többet a melltartókról:
- Tényleg károsak a melltartók az egészségre?
- Így változott a melltartók divatja az évszázadok során
- Itt a szomorú igazság a nők melltartójáról
