A “cipős” eset még május elsején történt Franciaországban, amikor Sárosi Laura a német Karin Schnaasével mérkőzött a tollaslabda-Európa-bajnokságon. A meccs nagy esélyesének tartott német cipője a mérkőzés elején elszakadt, és mivel nem volt nála tartalék cipő, ezért Laurának csak várnia kellett volna, hogy a bíró lefújja a meccset. Ehelyett azonban kölcsönadta saját tartalék cipőjét Schnaasének, aki így folytatni tudta a meccset, és le is győzte a magyar sportolót.
A német tollaslabda-szövetség a meccs után fair-play díjat javasolt Sárosi Laurának, és közölték, mindent bevetnek, hogy szabadkártyával kijuthasson a riói olimpiára. Erre azonban örvendetes módon nincs szükség, mivel a magyar sportoló önerőből, ranglistapontjai alapján is megkapta a kvótát.
“Pont ma (május 18. – a szerk.) voltam bent a tollaslabda-szövetségnél” – mondta Sárosi Laura, akit telefonon értünk utol, és aki elmondta, hogy már rengeteg kérdést kapott a cipős esettel kapcsolatban. “Meg is kérdeztem, hogy fair-play díjat más esetben miért adnak. Csoknyai László dzsúdós példáját említették, akinek tavaly egy versenyen lesérült az ellenfele, és akit ölben vitt le a pályáról. Számomra nem tűnt nagy dolognak odaadni a cipőmet, de például ő is hasonlót mondott, miután fair play-díjra jelölték. Ami érdekes, mert nekem akkor ez nagy dolognak számított, szóval kívülről nézve biztos másképp értékelik az emberek.”
Sárosi Laura elmondta, hogy német ellenfele, Karin Schnaase meglepődött a gesztuson, de a két versenyző annyira a meccsre koncentrált, hogy valójában egyikük sem gondolkodott sokat az eseten.
“A meccs után aztán odajött megköszönni, akkor mondta, hogy mennyire meglepte a dolog” – mondta a magyar sportoló, aki elmondta, hogy a sportágon belül általában összetartás a jellemző, a magyarok között feltétlenül, de a külföldi mezőnyben is többé-kevésbé ismerik egymást a versenyzők.
Sárosi Laura húsz év után az első magyar, aki tollaslabdázóként olimpiai kvótát szerzett. Amikor arról kérdezem, hogy emiatt érez-e extra nyomást, nevetve válaszol.
“Eddig nem éreztem semmit, de már annyian kérdezik, hogy lassan megérzem. A rendes felkészülésem még nem kezdődött el, de amikor az elkezdődik, vagy ha már ott leszek a helyszínen, biztosan fogok izgulni. Ma voltam bent az olimpiai bizottságnál, és megtudtam, hogy én is mehetek a nyitóünnepségre, aminek nagyon örülök. Nem minden ország minden sportolója vesz részt ezeken, mert az olimpia háromhetes, ezért aki csak a végén kerül sorra, általában később utazik ki. A magyar vízilabdások sem lesznek ott, mert ez egy nagyon hosszú esemény, és nekik már másnap meccsük van.”
Laura már jövő héten el akarta kezdeni az olimpiai felkészülést, azonban első olimpiai szereplése előtt megtudta, hogy az ötkarikás játékokon való részvétel rengeteg extra teendővel jár.
“Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen összetett folyamat – mondta a sportoló. – Úgy terveztem, hogy jövő héten már Ausztriában kezdem a ráhangolódást a versenyre, utána pedig folyamatosan külföldön leszek. Az itthoni edzőim, Tóth Henrik és a bolgár Yasen Borisov nem jönnek velem a felkészülésre, Yasen kísér majd el az olimpiára. Addig az osztrák és a brazil válogatott mellett fogok készülni, de ez nem hátrány, mert velük dolgoztam már korábban. De addig még hátra vannak különböző szűrések, antidopping-felkészítés és még egy csomó minden.”
Sárosi Laura az olimpiai várakozásokkal kapcsolatban elmondta, hogy reálisan nézi az esélyeit, szeretne jól játszani, és kihozni az olimpiai szereplésből a maximumot.
“Már a kvótának is nagyon örülök, de szeretnék jól szerepelni – mondta a pécsi Multi Alarm SE versenyzője. – Egy jó sorsolással legalább egy vagy két meccset szeretnék megnyerni a csoportmérkőzéseken.”
Ha már kint van Rio de Janeiróban, és ha ideje engedi, Sárosi Laura szinte biztosan ott lesz majd a magyar vízilabdázók valamelyik meccsén, de az úszást és az atlétikát sem hagyná ki.
További cikkek az olimpiai játékokról az NLCafén:
- Kijutott a riói olimpiára a cipőjét kölcsönadó magyar tollaslabdázó
- Ilyen még nem volt: együtt indul az olimpián anya és fia
- “Az én reszortom a kakaófőzés is, pont úgy, ahogy gyerekkorában“