Gyönyörű esküvőt olcsón? – Így spórolj az esküvőn!

Eszter: “Ha akartunk volna, akkor sem tudtunk volna sokat költeni az esküvőre”

“Mi tavaly májusban esküdtünk. Nekem ez volt a második esküvőm, nem akartam hagyományos nagy felhajtást, de Petinek ez volt első, szerette volna, ha mindenki ott van, a barátai, a családja, így lett a köztes megoldás, hogy Lóréven házasodunk a kápolna előtt a szabadban, ahol utána pikniket szerveztünk. Ekkor már várandós voltam a közös gyerekünkkel, plusz nem sokkal korábban rúgtak ki az akkori munkahelyemről, ami akkoriban a fő kereseti forrásom volt. Ha akartunk volna, akkor sem tudtunk volna sokat költeni az esküvőre. Lórév egy iszonyat pici falu a Duna árterében, a szertartás a külső helyszín ellenére (a kápolna a falucska mellett van) teljesen ingyenes volt, már itt spóroltunk sok-sok tízezret (az első esküvőmből tudom, hogy ott a városháza kertjében tartandó szertartás vagy 40 ezer volt, a terem 20 ezer lett volna, a külső helyszín pedig 80 ezer…). A dekort mindent mi magunk csináltunk, Peti grafikailag és nyomdailag, én pedig az apróságokat készítettem kézzel. A piknikhez az üdítőt a kápolna melletti komp kocsmájából rendeltük, ezért körülbelül 50 ezret fizettünk, a sütiket, harapnivalókat az örömanyák sütötték. Petinek egy drágább inget vettünk meg egy sima farmert, az én ruhám pedig egy egyszerű, felturbózott fehér ruha, a cipőm a kisfiam által összefirkált 1000 forintos kínai tornacipő volt. 3000 forint értékben rendeltem körülbelül 70 virághagymát, amit köszönőajándéknak adtunk. A gyűrűinket egyedileg csináltattuk, de szerencsére volt annyi tört arany és javíthatatlan ékszer a családban, hogy még a munkadíj egy részére is futotta, nem csak az alapanyagot, így a gyűrűkért 15 ezret fizettünk. Ezen kívül körülbelül 10 ezret költöttem egy rövidárunagykerben alapanyagokra, amikből a dekorációkat készítettem. Fotóst nem kellett fizetnünk, az egyik fotós barátnőmnek ez volt a nászajándéka.”

Petra: “A lagzit egy kis hétvégi ház kertjében rendeztük”

Mi tavaly házasodtunk össze Csókakőn. A lagzit egy kis hétvégi ház kertjében rendeztük, és tényleg nagyon klassz volt. Sátorral meg a terasz esővédő ponyvájával kialakítottunk egy jó kis helyet, ahol kb. 30-an le tudtunk ülni. Az asztalokat, székeket, tányérokat, evőeszközöket a faluházból kölcsönöztük, jelképes összegért, a díszítést szerpentinekkel, lampionokkal, kerti virágokkal oldottuk meg, és tényleg nagyon szép és hangulatos volt minden. A sütiket a vendégek hozták, a kaját meg egy cég szállította ki, nagyon jó áron. Az esküvői tortát ajándékba kaptuk az egyik tanútól, a móri borvidéken meg persze akad bor is, pálinka is. A szállással nem volt gond, az összes szomszéd felajánlotta a szabad kapacitását, a fiatalok meg sátrat verhettek a kertben. Hajnalig tartott a móka, jó buli volt.”

Zoltán: “Jelentősen lehet csökkenteni a költségeket, ha csak kettesben beszéli meg a pár, hogy kit szeretnének látni”

“Én két éve nősültem, és leginkább attól ment fel a pumpám, hogy iszonyatos pénzeket gombolnak le »álomautó« címén a cégek a gyanútlan szerelmespárról. Nagyon elegáns egy limuzinból kiszállni, de valljuk be, csupán a külsőségek sorát bővíti. Kérjük meg valamelyik ismerőst, biztosan akad egy szép tiszta autó, amin ugyanolyan jól fognak mutatni a virágok és díszítések, mint egy csodajárgányon. A különbség viszont erősen érezhető, hiszen egy közepes esküvőnél is a költségek 10 százalékát is meghaladhatja a tökhintó bérleti díja. Sokat lehet spórolni, ha a meghívókat és az ültetőkártyákat saját kezűleg készíti el a pár. Személyesebb lesz az ajándék és könnyekig hatódik mindenki, ha egy nem annyira tökéletes, ám annál egyedibb meghívót kap a kezébe. Persze ebben biztosan benne lesz vagy 50-100 munkaóra. Mi is így tettünk, és a végére rájöttünk, hogy persze a nyomdász is egy szakma, amihez nem lehet csak úgy hozzálátni, mert az ember nyakig ragasztós és legfőképpen bosszús lesz. Vőlegény legyen a talpán, akinek a ragasztgatás és az óvodai éveket felelevenítő, sosem véget érő papírvagdosás közben nem jut eszébe, hogy inkább hagytam volna a francba ezt a lánykérést, ráért volna jövőre is.
Jelentősen lehet csökkenteni a költségeket, ha csak kettesben beszéli meg a pár, hogy kit szeretnének látni csak az esküvőn és kit az azt követő vacsorán is. A szülők előszeretettel mondják meg, hogy »a Misi bácsiékat mindenképpen, a Pannikáékat meg azért muszáj, mert egyébként ha megtudják, hogy esküvő volt, és a Sanyi papáék ott voltak, akkor megharagszanak!«. Így lesz a 80 fős esküvőből 120 egy pillanat alatt, majd amikor a másik oldali felmenők megpillantják, hogy érzés szerint »mi kevesebben leszünk, ez így nem jó!«, akkor kezdődik az embervadászat, és azon vesszük észre magunkat, hogy kinőttük a 140 fős vendéglőt, és már csak sportcsarnokok jöhetnek számításba. Arról nem is beszélve, hogy a sosem látott rokonok úgy fognak ülni az esküvőn, mintha kényszervallatáson lennének, és ne csodálkozzunk, ha a menyasszonytánc után találunk pár 500 Ft-os bankót is. Na, azok ők voltak, mert úgysem akartak jönni!”

Anett: “A legjobb spórolás a nászajándék”

“A templomhoz vedd meg magad a virágokat, és díszítsetek ti, az nem nagy meló, ugyanolyan szép lesz. Az anyakönyvvezető asztalára felesleges virágdíszt venni (ha egy helyszínen van a vacsorával), mert a szertartás idejére az ember egyszerűen átteszi a virágdíszt oda, aztán a vacsorakor vissza, vagy a szülőköszöntő csokrokat teszi ki díszítésnek.

Ha határozott elképzelésed van arról, hogy milyen a jó bulizene, akkor szerintem felesleges a DJ, ha van időd előtte legyűjteni az igazán kedvenc zenéidet és összeraksz egy zenelistát, elég benyomni laptopról, pont ugyanolyan, és nem érnek meglepetések, hogy »ez meg mi a szent szar, mit játszik ez a szerencsétlen« – és hasonlók.

Jó, ha a lakodalom helyszínén megengedik, hogy legalább az aprósüteményt vagy pálinkát bevihesd, akkor ki lehet adni, hogy a nőrokonok süssenek, a pasik meg hozzanak a pálinkájukból. Nálunk ez bevált.

A legjobb spórolás a nászajándék: nem szabad szemérmesnek lenni, igenis ki kell tenni egy gyűjtődobozt, így jó esetben a költség fele visszajön.”

Endre: “Hívj kevés embert!”

“Mi épp a sajátunkat tervezzük, viszont ez nem lesz hagyományos lagzi, csak egy vacsora, de azért az is húzós tud lenni. Leírom, eddig miben lettünk okosabbak:

Hívj kevés embert!
Ha a lakhelyedhez tartozó anyakönyvi hivatalban lesz az esküvő, akkor ingyenes.
Ne kérj fel hivatalos dekorost – méregdrágán dolgoznak –, hanem járj utána, és szerezd be magad az asztaldíszeket. Minimum az ár felét megspórolod.
Csináld magad a meghívókat, ültetőkártyákat, menüket!
Ne kérj semmi olyat, ami csak növeli a költséget – pl. párnán hozzák a gyűrűket, legyen szavalólány stb. –, nem ad hozzá sokat az esküvőhöz.”

“Az én esküvőm is közeleg, őszre tervezzük, és persze mi is minél emlékezetesebbé szeretnénk tenni a nagy napot. Nagy a csábítás, de akkor sem érdemes magunkat túlzott költségekbe verni. Egy kis ötletességgel, kreativitással viszont nagyobb többletkiadások nélkül is sokat megvalósíthatunk az álmainkból anélkül, hogy romba döntenénk az esküvői költségvetést. Én például az asztali díszeket saját kezűleg készítem, a helyszín pedig a vőlegényem családjának étterme lesz. Ha végül mégis úgy áll a helyzet, hogy kissé alultervezte az ifjú pár az esküvői költségeket, akkor sem kell kétségbeesni: egy okosan felvett személyi kölcsön segíthet abban, hogy valóban felejthetetlen legyen az esküvő” – javasolja Németh Friderika, az OTP Bank reklámjaiból is ismert banki ügyintéző.

Judit: “A legokosabb, ha nem mondjuk meg a helyszínen, hogy esküvő lesz  rendezvény! :-)”

“A legokosabb, ha nem mondjuk meg a helyszínen, hogy esküvő lesz  rendezvény! 🙂 Viccet félretéve, én ezeket javaslom:
Nem a sokak által preferált helyszínt választjuk, hanem ahol mondjuk még nem volt esküvő!
Hétköznap olcsóbb, és a téli időszakban is.
Csak azokat hívjuk meg, akikkel tényleg tartjuk a kapcsolatot.
Dekoráción is sokat spórolhatunk. Nálunk zöld almába szúrt kis papír volt az ültetőkártya, pauszpapírhenger a menükártya, középen gyertyával, és graffitis díszítésű az abrosz.
A ruhát is könnyen megúszhatjuk, ha mondjuk egy szép ruhánkat választjuk ki. Nekem ez a megoldás bejött: felvettem a kedvenc fehér nadrágkosztümömet.
Fölösleges autót bérelni – menjünk az ismerősével, rokonéval, vagy motorral, vagy bringával!
Mi a virágra sem költöttünk: asztalra befőttesüveg, benne tavaszi virágcsokor, amit mi szedünk.
Pasinak jó a meglévő öltönye egy vagány tornacipővel!
Amin soha ne spóroljunk szerintem, az a fotós, ő legyen profi!
Fontos a zene, a DJ, rajta áll a buli, úgyhogy rajta sem spórolnék!
Egy jó házi pálinka és finom bor: ezen sem érdemes spórolni (sok helyen érdemes kifizetni a lelépési díjat, és magunk vinni a szeszes italt).”

Gabi: “Az esküvő szó minimum duplázza az árát!”

“Az első, ami eszembe jut, az a dekoráció. Ha időben megrendeled a kellékeket, bevonod a barátnőket, akiknek jobb a kézügyességük, mint neked, akkor ezen sokat lehet spórolni. Esküvői torta esetében felejtsd el ezt a kifejezést a kiszemelt cukrászdában: az esküvő szó minimum duplázza az árát! Vagy ha van cukrász a baráti körben, ajándékba is megkaphatod, ahogy az a mi esetünkben is történt végül.

Ha esztétikus székeket tud garantálni a kiszemelt helyszín, akkor felesleges a székszoknya, és én az ültetőtáblát is megspóroltam, saját kezűleg készített “ültetőfüggönnyel”.  Én a ruhán is spóroltam, olcsóbb volt ugyanis varratnom, mint bérelnem. Ráadásul egy csodálatos tervező keze munkáját dicséri, aki minden elvárásomat felülmúlta hihetetlen jó áron. Fotóst is lehet 200 ezerért találni, plusz egy fő (általában 4-500 ezer egy jó fotós tarifája, plusz egy fő). Ceremóniamester szerintem kötelező, hatalmas terhet vesz le az ember válláról, de azért ők is el tudnak rugaszkodni. A dekorosokkal óvatosan, a jövő évet is képesek legombolni az emberről.”