Nemrég egy brit áruházlánc kitiltotta a tükröket a próbafülkéiből, hogy a vásárlók önbizalma ne párologjon el, ha meglátják magukat a tükörben. Azt remélik, így majd több ruhát tudnak eladni, és persze azt is nagyon remélik, hogy így nem rombolják a tükrökkel a vásárló nők önbizalmát.
Öt éve nem vettem magamnak fürdőruhát, nemcsak azért, mert jó a régi, hanem azért, mert a fürdőruha-vásárlás nekem nem élvezet, hanem egy görcs. Már előre tudom, hogy – hiába a biciklizés, hiába a jóga, hiába a vízivás, és hiába gondolom azt, hogy jó nő vagyok és kész – meglátom a rücskös testemet a csoda fürdőruhában, és végem.
A “jónőséget” úgy kell érteni, hogy nem vagyok szupermodell – 160 centi, 47 kiló – nem vagyok kigyúrva, de van némi hasizmom, és kerek a seggem, aranyos kis narancsbőrrel – de nem gondolom vészes kategóriának. Próbafülke, belépek: megvilágít fentről egy hülye lámpa, akár több is. Az arcom egy zombivámpíré, és úgy érzem magam, mint amikor Cindy Crawford meglátta magáról az utólag manipulált fotót a stríás testéről, csak mondjuk azzal a különbséggel, hogy én nem vagyok Cindy Crawford.
Nézd meg a BuzzFeed újságíróját, aki befotózta magát különböző próbafülkékben!
Azonnal millió kérdés cikázik a fejemben:
- Vajon melyik tükör hazudik? Remélem, hogy nem az otthoni…
- Vajon, ha megpróbálok úgy tenni, mintha nem láttam volna, hogy mennyire szarul nézek ki a próbafülkében, tudom-e jó szívvel, magabiztosan viselni a strandon ezt a darabot? Vagy bármelyiket?
- Vajon hogyan nézek ki a strandon? Úgy, ahogy ebben a tükörben? Vagy úgy, ahogy gondolom magamról?
- Lehet, hogy valójában így nézek ki – ennyire rücskös a testem –, miközben azt hiszem, hogy nem is?
Nyilván ezt a problémát már ezerszer hallottam másoktól is, tehát szidom a próbafülke világítását, ahogy a csövön kifér, mert hogy lehet az, hogy a “jó nő vagyok” érzésem egy másodperc alatt tűnik el, és lesz önbizalom-nyomorító a fürdőruha-vásárlás. És ez most itt nem az a kategória, amikor nyavalyogsz, hogy rosszul nézel ki, és közben semmit nem teszel annak érdekében, hogy jól érezd magad a bőrödben.
Szóval lehet, hogy csak én vagyok béna, és a város tele van szuper próbafülkékkel, ahonnan kijöve úgy érzi az ember lánya, hogy Kleopátra és Mihalik Enikő génjeiből keverték ki egy kémcsőben, de én még nem találtam meg.
Részemről a tükrök maradhatnak a próbafülkében, csak olyan világítást kérek, ami reálisan mutatja meg a testemet. Köszönöm!
