Lisette Johnson 22 éves volt, mikor megismerkedett férjével, és ahogy visszaemlékszik, már akkor is bőven előfordultak veszekedések és heves viták kapcsolatukban, igaz, Lisette akkor még a szenvedélyes szerelem indikátorainak vélte ezeket.
A férfi fegyvereket is régóta tartott, szenvedélyes vadász volt, de vadászpuskái mellett azért volt két kisebb pisztolya is, azt mondta, azért, hogy megvédjék magukat, ha úgy adódik. A házas évek aztán csak elmérgesítették a veszekedéseket: a férfi erőszakos volt, megpróbálta megszabni Lisette életének határait, megmondta kivel találkozhat, mit csinálhat, hogyan neveljen gyereket.
Több mint két évtizednyi pokoli házasság után Lisette kijelentette, hogy válni akar. Férje azt felelte, túlságosan is szereti őt ahhoz, hogy képes legyen élni nélküle. És ekkor előkerült a fegyver, ami háromszor sült el: kétszer Lisette mellkasára célzott vele, és a nő még mielőtt elájult volna látta, ahogy férje maga felé fordítja a fegyvert.
“Nehéz megmagyarázni, hogyan kerül egy nő abuzív kapcsolatba, és miért marad benne – emlékszik vissza Lisette. – Számomra azzal kezdődött, hogy nagyon szerelmes voltam belé.”
Az asszony két nappal később egy kórházi ágyon ébredt. Mielőtt lecsukódtak szemei, legnagyobb félelme az volt, hogy a férfi talán a gyerekekkel is végez – de nem így történt. Lisette fizikailag teljesen felépült, de sem ő, sem a gyerekek nem fogják elfelejteni, ami aznap az otthonukban történt.
Lisette most olyan nőknek segít, akik családon belüli erőszak áldozatai lettek, illetve segített, hogy elfogadjanak egy törvényt Virginiában, ami a fegyverviselés korlátozására vonatkozik. Azt mondja, valójában mindannyian, a gyerekek és ő is szerették férjét, de nem hagyhatták, hogy tönkretegye az életüket.
