A mozihősök általában nem nyugdíjba vonulnak, hanem még egy utolsó, mindent eldöntő csatába, hogy utoljára megvillantsák erejüket. Nem dolgoznak, hanem hőstetteket hajtanak végre, és nem a postás hoz nekik nyugdíjat, hanem a sors osztja ki a jutalmukat bő kézzel. De hogy nézne ki vajon a történetük, ha azt nem forgatókönyvírók, hanem bérszámfejtők írnák?
Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore (1881–1997)
A közszeretetnek és tiszteletnek örvendő professzor hosszú élete során tekintélyes vagyont gyűjtött össze (az igazgatói státusz, a vendégelőadások, a különféle mágusbizottságokban elfoglalt pozíciói, valamint a tudományos kutatások és publikációk szép bevételt hoztak a konyhára), így nyugdíjas éveit elérve olyan anyagi biztonságban élhetett, ami szükségtelené tette, hogy munkával keresse meg a napi betevőt. Azonban ő még 116 éves korában is a Roxfort élén állt, és fiatalokat megszégyenítő tetterővel és lelkesedéssel dolgozott egészen 1997 júniusáig, amikor tragikus körülmények között, életművéhez méltóan szeretett iskolájában elhunyt.
Robert “Rocky” Balboa (1945. július 6. – )
Rocky életét sohasem a könnyed semmittevés jellemezte, hiszen saját bevallása szerint sem született zseninek, és ezért kora fiatalságától kezdve kétkezi munkával kellett fenntartania magát. Fizikai adottságai azonban kitűnőek voltak, és úgy tűnt, ökölvívóként még fényes karriert futhat be: 21 éves korában – még ismeretlen atlétaként – vérre menő harcot vív a ringben a regnáló nehézsúlyú világbajnokkal, akit kis híján le is győz. Ettől kezdve még 63 további mérkőzésen száll harca, amelyből 44-et megnyer (38-at kiütéssel), 1976-ban pedig a világbajnoki címet is elhódítja Apollo Creedtől (amit három éven keresztül meg is tart). Ezzel a karrierrel már 30 évesen nyugdíjba vonulhatna, hiszen az anyagi feltételek ehhez bőven adottak, ám ő tovább dolgozik: vállalkozásba kezd, éttermet nyit és ökölvívóedzőként folytatja pályafutását, és aktív marad nyugdíjas éveiben is. Ismerve Rockyt, ez így is marad, és az ő munkakönyvét is majd csak a halál zárja le végleg.
Obi-Wan Kenobi (?–?)
A kiváló jedimester születési idejéről csak annyit tudunk, hogy a Yavin csata idejében – amely végül az Első Halálcsillag pusztulásához vezettet – már 57 éves volt, vagyis javakorabeli férfiként, nem sokkal a nyugdíjkorhatár előtt állt. Az idő azonban egyáltalán nem hagyott nyomot a mester szellemi és fizikai képességein, és jóval túl az ötödik ikszen is a fiatal harcosok erejével és elszántságával védelmezte a Galaktikus Köztársaság ügyét a sötét erőkkel szemben. Mivel igen magas rangú és befolyásos ember volt, megélhetési gondokkal nem küszködött, ráadásul mértékletes életvitele szerényebb nyugdíj mellett is lehetővé tette volna számára, hogy idős korában is kielégítő életszínvonalon élhessen. Korábbi hőseinkhez hasonlóan azonban Kenobi mester sem a jól megérdemelt pihenést, hanem a munkát választotta, és akárcsak Dumbledore professzor, ő is már ősz, öreg fejjel, hivatása gyakorlása közben lelte halálát egy olyan ügyért harcolva, melyre egész életét feltette.
Michael Corleone (1920. december 25. – 1997. december 29.)
Nem éppen dicsőségesen szerzett vagyonnal a trezorban, és a híres, rettegve tisztelt Don fiaként semmi oka nem volt Michael Corleonénak arra, hogy idős korában is munkával biztosítsa magának és családjának az anyagi jólétet. Michaelt azonban fűtötte az elkötelezett hivatástudat mellett a harci szellem, a bosszúszomj, a bűntudat és az a vágy, hogy beteljesítve apja álmát végre legális és tisztességes üzletből gyarapítsa a családi vagyont. Michael minden törekvése az volt, hogy a törvény és a társadalom előtt emelt fővel, tisztán állhasson majd meg. Sajnos nem jött neki össze ez a dolog, azonban makacs erőfeszítései, és idős korában is töretlen munkakedve még így is bámultra méltók.
Matula bácsi
Kilóg a sorból az öreg Matula, a berek kérges tenyerű őre és minden rejtekének ismerője, hiszen róla egyáltalán nem mondható el, hogy szép kis vagyonon ülve ellazulhatott volna végre nyugdíjas éveire. Matula szegény ember volt, és ezen talán sosem akart változtatni, mert boldog volt a nádfedeles gunyhóban nyaranként, megelégedett Náncsi néni batyuba csomagolt kosztjával, és nem kért többet télre sem annál, mint hogy a lányánál, a kályha mellett ücsörögve és pipázva kihúzhassa a hideg hónapokat. Nem tudnánk elképzelni, hogy Matula bácsi ne húzná fel a gumicsizmát, ha újra jön a tavasz, hogy bevegye magát a nádasba, hogy körmére nézzen a tilosban járó rabsicoknak, megfigyelje a madarak fészekrakását, és óvja a berek minden nemű és rangú élőlényét. Úgy hisszük – bár erre semmilyen utalás nincs Fekete István csodálatos regényeiben és az abból készült filmekben sem –, hogy a munkában és becsületben megőszült csősz minden bizonnyal addig dolgozott, amíg csak lábra tudott állni. És ha már Matulánál járunk, felemlegethetjük az öreg Konc bácsit – őt is Bánhidi László alakította – az Indul a bakterházból, aki aktív vasutasként még jócskán a nyugdíjkorhatár után is peckesen viselte baktersapkát.
Olvasson még idősekről és nyugdíj témában az NLC-n
- 24 ezer forinttal nőnek a nyugdíjak 2016-ban
- Nem sok jót remélhetünk majd nyugdíjasként
- Mennyi lesz a nyugdíjam? – így kell kiszámolni
