Russel O’Grady mindössze 18 éves volt, mikor elkezdett egy otthonához közeli McDonald’sban dolgozni, Sydney Northmead városrészében. Ebben eddig nincs semmi különös, a legtöbb fiatal bevállal valami hasonló munkát némi zsebpénz reményében, Russel azonban Down-szindrómás, így neki a munkakeresés egyáltalán nem volt olyan egyszerű feladat.
A jelenleg 48 éves férfit mégis befogadta a gyorsétterem, immár pedig 30 éve megbecsült tagja a McDonald’s közösségének. Russel először csomagolással kezdett, aztán mindenféle feladatokban – még a konyhán is – kipróbálta magát. A férfi elképesztően szeret az étteremben dolgozni, az érzés pedig kölcsönös: az emberek imádják Russelt, olyannyira, hogy sokszor még az éttermen kívül is megszólítják, hogy kezet fogjanak vele és váltsanak néhány baráti szót.
Russel édesapja szerint elképesztően nagy dolog, hogy fia ennyi ideje dolgozik már a McDonald’snak, ami ahhoz is hozzájárulhatott, hogy Russel a társadalom hasznosabb, szervesebb tagjának érezhesse magát: “Egyszer valaki megkérdezte, hogy akkor ő most hendikepes-e? – emlékszik vissza Russel apja. – Russel azt felelte: az iskolában még az volt, de most már a McDonald’sban dolgozik. Azáltal, hogy ép emberek között dolgozhat, ő is normálisnak tartja magát.”
